Képviselőházi irományok, 1878. XV. kötet • 619-695. sz.
Irományszámok - 1878-679. Indoklás, „a magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák összpontositott telekkönyvezéséről szóló 1868. évi I. t. cz. módositása és kiegészitése tárgyában” készitett törvényjavaslathoz
342 679. szárn. A javaslat ennélfogva az előmunkálatok előzetes megvizsgálását, a határidők kitűzését s a bizottság vezetését a központi telekhivatal főnökére bízza, mig ellenben a közlekedési ministerium kiküldöttének jelentését, a hitelesítés érvényére szükségképen nem kívánja meg. Az 5. §-okhoz. Ezen intézkedés szükségessé vált nemcsak a központi telekkönyvezés gyorsítása és a még hátralevő kártalanítási összegek mielőbbi kifizetése tekintetéből, de különösen azért is r mert az eddigi tapasztalás szerint, a vállalatok az ebbeli munkálatok beadásával igen késedelmesek. A 6. §-hoz. Ez csak a fennebbi §. kifolyása, mint az abban megszabott határidő betartása végett megkívánt rendelkezés. A 7. §-hoz. Két körülmény teszi kívánatossá az indítványozott módosítást, és pedig: a módosítandó 7. §. azon kitétele: »az illető birtokos,« mely kitétel határozatlan, a mennyiben az alatt akár a telekkönyvi, akár pedig a tettleges birtokos érthető, és az 1869. évi márczius 8-án kelt ministeri rendelet 19, §-ának azon intézkedése, mely szerint az tekintetik a kisajátított ingatlanért járó kárpótlás felvételére jogosult félnek és az veendő fel az egyedi kimutatásba, ki a kisajátítási összeirásba van mint birtokos felvéve, bár a tulajdonjog nincs is nevére átírva. Ezen intézkedés ugyanis a telekkönyvi rendszerrel ellenkező, mert annak értelmében a telekkönyv szerinti tulajdonos vélelmeztetik a tettleges birtokosnak is, minélfogva nem ez utasítható tulajdoni igényeinek bizonyítására, mint azt a kérdésbe vett §. maga után vonja — hanem igenis a tettleges birtokos, miután ezen áll, tulajdoni igényeit bebizonyítani. A 8. §-hoz. Minthogy az egész hitelesítési eljárás telekkönyvezés czéljából s a telekkönyvi érdekeltek biztosítása végett történik s tettleg az arra egyedül illetékes telekkönyvi hatóságok által eszközöltetik, nemcsak czélszerűnek, de mulaszthatlan szükségesnek mutatkozik, a törvényben előforduló s különben is csak a törvényszékek telekkönyvi hatóságaikra czélzó >törvényszék* elnevezés alatt értett hatóságot pontosan kijelölni, és pedig ez idő szerint annál inkább, miután most már számos járásbíróság is telekkönyvi hatósággal fel van ruházva. A 9. §-hoz. Az itt javaslatba hozott módosítás azért látszik czélszerűnek, mert egészen szükség feletti s néhány vállalatnak hosszú czége miatt csak a kezelést nehezítő eljárás, a vállalat czégét, mely különben is a főlapon ki van tüntetve, még az egyes birtoklapokra is reá vezetni, és minden követelménynek megfelel, ha azokra csak az illető vasútvonal elnevezése iratik. A 10. §-hoz. Mindamellett, hogy 1868. évi. I. t. ez. és LV. t. ez. értelmében a kisajátított terület a vállalat tulajdonává válik s a netalán bekebelezett hitelezők s a netalán jelenkezett egyéb igénylők, csak a kisajátítási árra érvényesíthetik igényeiket, minélfogva a telekkönyvi lejegyzés ezekre való tekintet nélkül eszközölhető, mégis a módosíttatni javasolt §-ok kétségekre adnak alkalmat, melyeknek elhárítása s különösen a tehermentes lejegyzés körül némely telekkönyvi hatóság által emelt nehézségek megszüntetése czéljából, ily határozott rendelkezés felvétele látszik szükségesnek.
