Képviselőházi irományok, 1878. XV. kötet • 619-695. sz.

Irományszámok - 1878-671. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a tiszavidéki vasut megváltásáról” szóló törvényjavaslatról

671. szám. 319 Csakhogy ha törrényszeríí rendes felszámolásról van szó, akkor a kereskedelmi törvénynek más rendelkezéseit is meg kell figyelni. A kereskedelmi törvény 181. §-a szerint azon közgyűlési határozatok, melyek a társaság feloszlását tárgyazzák, az igazgatóság által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett, a törvényszéknek bejelentendó'k. A bevezetés megtörténte előtt az érintett határozatok joghatálylyal nem bírnak. A bevezetés megtörténte előtt tehát a hozott határozatok joghatálylyal nem birnak, az előterjesztés szerint azonban, a szerződés jóváhagyása után, a vaspályát mindenestől, sőt visszahatólag 1880. január 1-től az állam átveszi, sőt a törvényjavaslat szerint már a tiszai vasút egy részének másra való átalruházása iránt is gondoskodás történik a nélkül, hogy a kereskedelmi törvény 181. §-ának elég tétetett volna. A kereskedelmi törvény 202. §-ának 2-ik pontja szerint az igazgatóság a feloszlást a társasági hirdetmények felvételére rendelt lapokban, esetleg a hivatalos lapban háromszor közzétenni, és a társasági hitelezőket követeléseiknek, a harmadszori közzétételtől számított 6 hó alatt leendő érvényesítésére felhíni tartozik. A 204. §. 2-ik pontja szerint pedig a tényleges feloszlás a törvény 202. §-ában érintett hirdetmény harmadszori közzétételétől számítandó 6 hó eltelte előtt nem történhetik. Ha tehát arról volna szó, hogy a tiszai vasút rendes módon liquidál, akkor ugy a fentebbi, mint a törvény által több más szakaszaiban előirt eljárás is volna követendő, de miután minderről a fennforgó esetben nincs és nem lehet szó, ez azt bizonyítja, hogy a szerződés fogalmazói már tisztában voltak az iránt, hogy itten uem rendszeres liquidatióról, hanem a tiszai vasútnak államilag történő beváltásáról és államosításáról van szó, melyre nézve a szerződés elfogadásával, a társulat maga elintézte a teljes felszámolást s igy az igazgatótanács és felügyelő-bizottságnak együttes meghagyása, felszámoló bizottság gyanánt, teljesen fölöslegessé vált. Nem aggaszt bennünket az sem, hogy a szerződés ezen pontjának változtatása mellett, a tiszai vasút átvétele, bármi nehézségekbe is ütközne. A tiszai vasút közgyűlésein évek óta a döntő többség a kormány egyenes befolyása alatt áll és igy e társulat újabb közgyűlése sem fog egyebet tenni, minthogy a 245 frt árt a részvényesek számára szívesen el fogja fogadni. Ez abban leli magyarázatát, hogy a magyar pénzügyministerium activumai között 26,545 darab tiszai vasúti részvény van, mely rendesen a közgyűléseken deponáltatik; ezenkívül a különböző magyar alapok mintegy 14,000 darab részvénynyel birnak, ugy hogy ekkép a 82,000 darab társulati részvényből, 40,000 darab részvény állami közvagyont képez. S minthogy a közgyűlésen a világban szétszórt ama másik 42,000 darab részvény tulajdonosai meg nem jelenhetnek, igen világos, hogy a közgyűlések, — mióta az állam oly nagy tulajdonosa a tiszai részvényeknek —- egyenes állami befolyás alatt állanak és ott csak az határoztatik, a mit az állam ott megjelent képviselői elfogadni hajlandók. És ha az ott megjelenő képviselői az alapok és a kincstár tulajdonában levő részvényeknek, a kormánytól azon utasítást kapják, hogy ne ragaszkodjanak a 10 éves liquidáló bizottság megtartásához, azt a többi, netalán mégis megjelenő egyes részvényesek ellenezni nem fogják, minthogy az, a mit a részvényesek részvényeikért kértek, a darabonkinti 245 frtot, azt ők ugy is megkapják. Tehát arról sem lehet szó, hogy ez az eljárás az állam részéről az erőszakoskodásnak szinét csak távolról is viselné. Figyelmet érdemel még az is, hogy ama 40,000 darab részvény, mely állami birtokot képez, szintén vészit az által, hogy a társaságot illető tartalék idegen czélra fordítható, továbbá, hogy itt az állam köt ily terhes szerződést oly igazgató-tanácscsal, melynek tagjai részben kinevezett állami tisztviselőkből állanak,' részben az államnak helybenhagyásával és akaratával lettek az igazgató-tanácsba és felügyelő-bizottságba megválasztva és igy alig tarthatnak jogos igényt arra, hogy az állam által nyert élvezményeikben, azontúl is még 10 évig, — midőn már a tiszai vaspálya államosittatott — megmaradjanak.