Képviselőházi irományok, 1878. XV. kötet • 619-695. sz.

Irományszámok - 1878-656. A közlekedési bizottság jelentése, a helyi érdekü vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyában

656. szám. 197 656. szám. A közlekedési bizottság JGICJJXGSGa helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyában. A közlekedési bizottság a*helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslatot számos ülésben beható tárgyalás alá vette, s azt részletesen átdolgozva, a mellékelt szövegezésben van szerencséje a tisztelt háznak elfogadásra ajánlani. A bizottság nagy örömmel fogadta a törvényjavaslat beterjesztését, mely az egész országban érzett és hangosan nyilvánított szükségnek tesz eleget. A fővasutvonalak kiépitése után minden országban természetszerűleg nyilvánuló azon vágy, hogy a vidékek minél jobban köttessenek össze a főpályákkal és lépjenek be ez által a világforgalomba, sehol sem oly jogosult, mint Magyarországon. Közutaink tudvalevőleg — kivált alföldünkön — és az ország más részein, pl. Szilágy megyében hiányosan vannak meg; sőt azoknak kiépitése és rendes fenntartása oly nagy áldozatokat igényelne, melyeket rövid idő alatt követelni egyáltalában nem lehetne. E hiány legczélszerűbb módon olcsó vasutak által lesz pótolható, mint azt már 1865-ben jelezte az országos magyar gazdasági egyesület emlékirata; s igy az olcső vasutaknak általános előnyeihez hazánk különös viszonyai között még ezen további előny is járulván, a bizottság teljes készséggel elfogadta a kormány álláspontját: hogy t. i. az ily vasutak építését az államkincstár direkt megterheltetése nélkül lehetőleg bátorítani kell, s az ezen álláspontot "szabatosan jelző törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag elfogadta. A bizottságnak lesz szerencséje a tárgyalások folyama alatt részletesen indokolni az általa tett módosításokat, s az eredeti szövegtől való nagymérvű eltéréseket. Csupán pár vezérelvre akar jelen előterjesztésében szorítkozni. Az első ezek közt magának a kérdés tárgyának meghatározása, s a kormány részére adott felhatalmazásnak kérdése. A helyi érdekű pályák szabatos körülírása ez idő szerint nem létezik. A törvényhozások, melyek e kérdéssel foglalkoztak, e tekintetben két felfogásból indultak ki. Vagy — mint tette azt Olaszország, — részletesen meghatározták és megnevezték a vonalokat, melyeket egyik vagy másik kategóriába akartak sorozni; vagy — mint a többi országok — esetről esetre a törvényhozás illetékességének tartották fent a döntő szót. Sőt Francziaország is, mely az 1865-iki törvényben több szabadságot adott, az 1879-iki törvényben a törvényhozás részére kívánta vissza e jogot.