Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-544. Az igazságügyi bizottság jelentése „a magyar büntető törvénykönyvek (1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről” szóló törvényjavaslatra

544. szám. 63 vonatkozó rendelkezéseinek összhangba hozatala iránt nem intézkednék: a hivatalvesztésre itélt a mellékbüntetési időtartam lejárta után, az ügyvédi testületre való belépésre feltétlen jogosultságot nyerne. Ennek ellensúlyozására nem mutatkoznék őzélszerü intézkedésnek az, ha az ügyvédi rendtartás 103. és 104. §§-ainak megváltoztatásával az mondatnék ki, hogy mindazon büntetőbírósági ítélet, melyekben valamely ügyvéd ellen hivatalvesztés-büntetés mondatik ki, az illetékes ügyvédi kamarákkal közlendő, és a kamara az esetet fegyelmi eljárás tárgyává téve, az ügyvédet az ügyvédség gyakorlatától elmozdíthatja; mert eltekintve attól, hogy ez a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv 55., 57. és 58. §§-ainak intézkedéseivel alig lenne összeegyeztethető, ez által a baj csak egyoldalúan, csak azokra nézve lenne elenyésztetve: a kik a büntető-birósági ítélet hozatalakor, az ügyvédi kamara lajstromába be voltak jegyezve, s nem egyszersmind azokra is, kik mint közhivatalnokok vagy magán emberek, nem voltak ügyvédi kamarai tagok, vagy esetleg ügyvédi oklevelet később nyernek. A fentebbi baj elhárítása szempontjából, de még azért is, hogy megszüntettessék azon anomália, mely szerint míg súlyos bűntett elkövetése esetében, az ügyvédség elvesztése a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv értelmében határozott időtartamhoz van kötve, addig a korábbi büntetőjogi szabályaink ellentétes elvi álláspontjának figyelemben tartásával alkotott ügyvédi rendtartás értelmében az, ki fegyelmi vétséget követ el, az ügyvédi állásától mindenkorra, s az állás visszanyerésének reménye nélkül lenne elmozdítható; a bizottság a 28-ik új §. szövegében foglaltak értelmében találta a kérdést megoldandónak, mely szerint a múltra úgy, mint a jövőre, büntető elmarasztalás esetében ugy, mint fegyelmi elmarasztalás esetében az ügyvéd a kiszabandó mellék bűnt atési határ-idő, illetőleg 10 év eltelte után a felvétel végett jelentkezhetik ugyan, de a felett, hogy a felvételnek hely adható-e vagy nem, az ügyvédi kamara választmánya, s illetve a legfőbb ítélőszék határoz; az elutasított felvételi kérelem pedig csak újabb 5 év eltelte után újítható meg. A bizottság vélekedése szerint e megoldás, midőn a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyvnek és az ügyvédi rendtartásnak intézkedései között elvi összhangzást léte sit, megfelelően segít a bajon mindkét irányban; mert egyfelől kizárja a lehetőségét annak, hogy a hivatalvesztésre ítéltek a mellékbüntetési időtartam leteltével az ügyvédi testületbe egyszerűen beléphessenek; másfelől pedig a fegyelmi utón való elmozdítás hatályát a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv elvi álláspontjának megfelelően szabályozza. A 35. §-ból (ministeri javaslat 36. §.) ezen szavakat „megkegyelmeztetése előtt" mint feleslegeseket, a bizottság kihagyandónak találta, mert az, a kinek megkegyelmezés adatott, többé nem fegyencz. Ezen felül ezen §. utolsó bekezdésének elhagyásával és a 37. §. (ministeri javaslat 39. §.) részbeni módosításával kimondotta a bizottság, hogy az életfogytig terjedő fegyházra itélt fegyencz, ha vétséget követ el, az erre megállapított szabadságvesztés-büntetés időtartamára való tekintet nélkül, minden esetben csak fegyelmileg büntetendő; mert a bizottság az eljárás egyöntetűségének és egyszerűsítésének szempontjából mellőzendőnek vélte azon eléggé alig indokolható megkülönböztetést, hogy az életfogytig tartó fegyházra itélt fegyencz, ha oly vétséget követ el, melyre egy évnél tovább terjedő fogház van megállapítva, a bíróság által, eiryhébb vétség elkövetése, esetében pedig a fegyelmi hatóság által bűntettessék akkor, midőn a ministeri javaslat szerint is, mindkét esetben csupán fegyelmi büntetés volna kiszabható.. A 39. és 40. §§. (min. jav. 41. és 42. §§.) részben való módosítása mellett a bizottság a kir. járásbíróságok hatásköréből kiveendőknek és a kir. törvényszékek hatásköréhez utalandóknak találta a következő vétségeket; 1. a hamis pénz kiadásának vétségét, mert ez rendszerint pénzhamisitási bűncselekménynyel, vagy legalább ez iránt megindított vizsgálati eljárással lévén kapcsolatos: czéisze-