Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-544. Az igazságügyi bizottság jelentése „a magyar büntető törvénykönyvek (1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről” szóló törvényjavaslatra

544. szám. 61 zandó, mely a korábbi jogszabályok szerint kimérendett büntetésnek leginkább megfelel. Ezen általános szabály az egyes esetekben alkalmazandó szabadságvesztés-büntetésekre nézve elegendő irányadásul szolgál, mig a javaslat részletes intézkedései mellett merülhetnek fel oly esetek, melyek a részletes rendelkezések egyike alá sem volnának vonhatók. Azt azonban, hogy a jelzett esetekben a korábbi jogszabályok szerint kimérendett szabadságvesztés-büntetés helyett, mely esetekben lesz fegyház alkalmazandó: a kérdés fontosságánál fogva, a bizottság az elfogadott általános szabály kapcsában, a ministeri javaslat értelmében, külön szabályozandónak találta. A ministeri javaslat 19., 20. és 21. §§. valamely büntetendő' cselekmény miatti elitéltetéssel, az eddigi törvények szerint egybekapcsolt következményekre és hatályokra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket tartalmazzák. A bizottság helyesli a ministeri törvényjavaslat azon elvi kiindulási pontját, hogy a korábbi elitéltetéssel egybekapcsolt következmények és törvény szerinti hatályok csak annyiban tartandók fen, a mennyiben a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv mellékbüntetései között előfordulnak, és a kérdéses cselekményre alkalmazandók lennének; azonban a megoldást igénylő esetek különbfélesége szerint csoportosítva, a bizottság a 17., 18., 19. és 20-ik §§-ban foglalt újabb szövegezésben állapodott meg; a részletekre nézve pedig azon nevezetesebb változtatást fogadta el, hogy azon következmények és hatályok, melyek az elitéltet határozatlan időre terhelnék, vagy hosszabb időre állapíttattak volna meg, mint a mennyire a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv szerint megállapíthatók, (például a hivatalvesztés) az ezen büntető törvénykönyv 57-ik §-ában megállapított tiz évi leghosszabb időtartam elteltével, ipso jure erejŐket vesztik a nélkül, hogy ezt bírói eljárás utján határozatilag kimondani kellene; ha pedig ezen esetben a cselekmény a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv szerint vétséget képez, az elitélt kérelmére, a mellék-büntetés tartama három évre leszállítandó leszen. Ezen változtatás azt eredményezi, hogy e kérdésben bírósági eljárás és határozathozatal igen ritkán, csak azon esetekben lesz szükséges, a melyekben a cselekmény vétséget képez, és az elitélt azért, mert még 10 év el nem telt, a mellék-büntetés időtartamának leszállítását önmaga fogja kérni. A 24-ik §-ba (min. jav. 25. §.) az osztrák polgári törvénykönyvnek hatályon kívül helyezendő szakaszai közé felveendőnek találta a bizottság a 868. §-t is; mert bár ezen szakasz a bűntettesek szerződéskötési képességét nem önállóan, hanem csak a btíntettekrőli büntető törvényre való hivatkozással korlátozza: miután egyfelől kétely merülhetne fel, hogy a hivatkozás alatt, az osztrák polgári törvénykönyv hatályba léptekor érvényben volt büntető törvények, vagy a magyar büntető törvénykönyvek értendők-e, s miután a magyar büntető törvénykönyvek rendelkezései által a kérdéses 868-ik §. úgy is tárgytalanná válik, azt a hatályon kivül helyezendő szakaszok közé felvenni czélszerűnek mutatkozott. A ministeri javaslat 26. és 27. §§-ait a rendelkezés tárgyának figyelembe vételével a bízottság az újonnan szövegezett 25. §-ban foglalván egybe, a ministeri javaslat 26-ik §-ának első bekezdéséből az atyai hatalomra való hivatkozást kihagyta, s a második bekezdés általánosításával kimondotta, hogy az 1877: XX. t.-czikknek az atyai hatalom megszüntetését és felfüggesztését tárgyazó intézkedései, a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyvvel ellentétben nem állván, érintetlenül maradnak. Indokolja ezen változtatást az, hogy a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv 5. §-ának 3. és 5-ik pontjai szerint a hivatalvesztésre itélt csak a gyámságot és gondnokságot, és az ezen állások elnyerésére való képességet, s nem egyszersmind az atyai hatalmat veszti el; miért is az atyai hatalom megszüntetésének és felfüggesztésének kérdése, a magyar büntető törvénykönyvek hatályba lépte után is, az 1877: XX. t. ez. szerint lévén megbírálandó: ezen törvénykönyv összes ide vonatkozó intézkedéseinek érintetlenül maradását kimondani kellett.