Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-544. Az igazságügyi bizottság jelentése „a magyar büntető törvénykönyvek (1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről” szóló törvényjavaslatra

60 544. szám. hatályon kivül lennének helyezendők. A 14-ik §. azon rendelkezését, mely szerint az ellen, a ki országgyűléseknek, törvényhatóságoknak, törvényszékeknek és törvény által alkotott egyéb testületeknek iratait és azoknak nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli, keresetet indítani nem lehet: fentartandónak véli a bizottság azért, mert bár ez esetben a bűntelenség a büntető törvénykönyvekből is következtethető, ennek kifejezett kimondását a sajtószabadság megóvása érdekében czélszerűnek tartja. A 28-ik §. tartalmazta rövid elévülési időt a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségekre nézve — mint kivételes intézkedést — fentartani kívánja a bizottság azon okból mert a sajtó utján elkövetett s rendszerint azonnal nyilvánosságra jövő bűncselekményeknek a rendes hosszú elévülési határidő alatt való megtorolhatását a sajtószabadság érdekében nem tartja megengedhetőnek, s azon véleményben van, hogy az ilynemű cselekmények akkor fognak a közérzületnek megfelelően és igazságosan elbíráltatni, ha a cselekmény elkövetését a büntető eljárás lehető rövid idő alatt követi. Ennélfogva a bizottság a 7-ik §-ból (min. jav. 6-ik §.) az 1848: XVIII. t. ez. 14. és 28-ik §§-ait törlendőknek, ellenben a 15-ik §-t, miután ennek rendelkezései helyébe a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv 27-ik és 92-ik, illetőleg a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 12. és 21-ik §§-ainak vonatkozó intézkedései lépnek, a szövegbe felveendőnek találta. Ezenfelül a bizottság tekintettel arra, hogy az 1848-ik évi XVIII. t. ez. az ország erdélyi részeiben és a polgárosított katonai határőrvidéken nincsen hatályban, hanem ottan külön sajtórendtartások vannak érvényben: ezen 7-ik §-t az ország ezen részeire való tekintettel, egy megfelelő új bekezdéssel bővítette ki. A 11-ik §, (min. javaslat 10-ik §.) után a bizottság egy új 12-ik szakaszt vett fel, melyben ki van mondva, hogy az 5-ik és 7-ik §§. szerint hatályban maradandó külön törvényekben megállapított büntetendő cselekményekre, a mennyiben általában szabadságvesztés-büntetés alkalmazásának van helye, nem a külön törvényekben megállapított nemű büntetés, hanem a magyar büntető törvénykönyveknek megfelelően, a vétségnek minősített cselekményre fogház, a kihágásnak minősített cselekményre pedig elzárás alkalmazandó, mindkét esetben azon időtartamig terjedőleg, a melyet a hatályban tartott külön törvények megállapítanak. Ezt szükségessé teszi azon körülmény, hogy a magyar büntető törvénykönyveknek megfelelő büntetési rendszer alkalmaztassák azon büntetendő cselekményekre is, melyeknek büntethetősége a fenntartott külön törvényekben van megállapítva. A ministeri javaslat 14., 15., 16., 17. és 18-ik §§-ban foglalt részletes intézkedéseket a bizottság az általa szövegezett javaslat 16-ik §-ában foglalt általános jellegű rendelkezéssel cserélte fel. A bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv 2-ik § a azon elvi általános szabályt állitja fel, hogy ha a cselekmény elítélésétől, az itélethozásig terjedő időben egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó; és így nem szenved kétséget, hogy a magyar büntető törvénykönyvek hatálybalépte után, ennek az egyes esetekre vonatkozó enyhébb intézkedései alkalmazandók lesznek a korábban elkövetett mindazon büntetendő cselekményekre, melyekre nézve még jogerőre emelkedett ítélet nem hozatott; s viszont a korábbi jogszabályok, a mennyiben az egyes esetekre nézve enyhébb rendelkezést tartalmaznak, akkor is alkalmaztatni fognak, ha az elitélés a büntető törvénykönyvek hatályba lépte utáni időre esik. Utóbbi esetben azonban, ha az alkalmazandó korábbi jogszabályok szerint olynemű szabadságvesztés büntetés lenne kimérendő, melyet a magyar büntető törvénykönyvek nem ismernek: a helyes büntetési rendszer igényli, hogy a korábbi rendszabályok szerint kimérendett szabadságvesztés-büntetés a büntető törvénykönyveknek megfelelő szabadságvesztés büntetéssel helyettesittessék. E tekintetben azonban a bizottság a ministeri törvényjavaslatba foglalt, és az esetek különféleségéhez viszonyított részletes szabályozás helyett czélszerűbbnek tartotta általánosságban azt kimondani, hogy a jelzett esetekben a magyar büntető törvényekben megszabott szabadságvesztés-büntetések közül, az lesz alkalma-