Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-534. Törvényjavaslat az erdélyi, úgy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zarándmegyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában

n 534. szám. Hogy szabályozásoknál csak kellő elméleti és gyakorlati szakképzettséggel bíró mérnökök és gazdászati szakértelemmel biró szakértők alkalmaztassanak, szükségesek a javaslat 9. és 10. §§.-nak rendelkezései, melyek hasonlókép utóbbi részletes utasítások tárgyát fogják képezni. E tekintetben a 10. §-ba foglaltakra nézve felkeli még hoznom, hogy az eddigi módozat szerint a felek által választott, főleg azok pártszempontját képviselő szakértők ily ügyekben a pártatlan és részrehajlatlan észlelő és véleményező kötelességét alig képesek teljesíteni, hogy az ilykép eredményezett vélemények alig tarthatnak igényt a felek és bírák méltánylására, hogy ezen viszszásság alapos orvoslása csak úgy eszközölhető, ha a bíróság az eddigi bizonyítási eljárástól eltérőleg, de a rendezési ügyek természetével egyezőleg rendszerint három gazdászatilag képzett, a helyi viszonyokkal ismerős birói szakértőt alkalmaz, kiknek kijelölése azonban nem pusztán a bírótól függ, hanem a törvényhatóság közigazgatási bizottsága által e végre kijelölt és állandóan meghitelt szakértők sorából választandó; hogy az ily módon létrejött rendezési munkálatok biztosabb alapot nyújtanak a földadó-szabályozási munkálatoknál is, végre hogy ezen intézkedés törvénybe iktatása már az 1876-ik évi VI. törvényczikkre való tekintettel is szükséges. A birtokrendezés és tagosítás legnagyobb akadályai közé tartozik az eljárási költségek viselésének eddigi módozata, ezen tehernek nagyobbrészt a földesurak vállaira nehezedése, még pedig oly módon, hogy a volt úrbéresek is nyomasztó, de legtöbbször értékkel nem biró s a dolog haladását akadályozó fuvar- és kézi napszámokkal vannak terhelve, az évnek épen azon egyetlen szakában, midőn munkájuk saját magukra értékkel bir, a nyári és őszi idény szakában. Ugyanis a törvény eddigi állása szerint a volt földesuraknak kell hogy viseljék a rendezés és tagosítás költségeit a fenn jelölt napszámok kivételével, kell hogy viseljék nemcsak a maguk saját allodiális. hanem volt jobbágyaik úrbéri vagy közös haszonvételi! birtokaik arányában. Pedig azt, hogy a birtok jelen állása szerint, melyik részlet volt földesúri, melyik jobbágyi, most az úrbéri viszony megszüntetése után 30 évvel, tehát a rendes elévülési idő szélső határán, annyi örökösödés, csere, adásvevés, osztály, részletes kikerekités, a dűlők osztályozásának változása, utak, határjelek áthelyezése és új elnevezése után meghatározni, a merő lehetetlenségek közé tartozik. Alig van volt földesúri birtokos, kinekPbirtoka nagyrészt úrbéri részletekből ne állana, alig van úrbéri telek, melyhez 30 év lefolyta alatt volt allodiális részletek ne kapcsoltattak volna. Van az új birtokosok egy egész osztálya, kik mikor a pénzbeli költségek fedezéséről van szó, a volt földesúr, — napszámok teljesítésekor pedig, a volt jobbágyok kötelezettségeiben részesülnek. Minthogy nincs jelleg, mely után a birtokrészletek földesúri vagy úrbéri minőségét meghatározni lehetne, e részben mind a készpénzbeli költségek, mind pedig a napszámok kivetésében (ez utóbbiakban különösen a legszegényebb néposztály sújtásával) uralkodik az önkény, az érdek, egyéni élelmesség, s idézi elő nagyrészt azon rettegést, melylyel a rendezési munkálatok gyakran fogadtatnak. Ehhez járul, hogy a természetben szolgáltatott napszámok elégtelenek, mert járatlan és erre ügyetlen földmíves emberek teszik; hogy a felmérési költségeket inkább növelik mint apasztják, sőt mondhatni tetemesen növelik, miután a mérnök sajnos tapasztalásból tudja, mennyire hátráltatja őt a munkás alkalmazhatlansága, sokszor a lakosság ellenszenvéből eredett