Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-534. Törvényjavaslat az erdélyi, úgy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zarándmegyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában
584. szám. 23 késedelmesség, midőn napokig órákhoszszant kell várnia, egy fegyelmezetlen és zavart okozó napszámos előállítására. Az mi az eddigi költségviselést különösen nyomasztóvá teszi, az, hogy a volt földesúr nem actualis birtoka, hanem ennek és volt jobbágyai birtoka arányában kell hogy viselje a . rendezés terhét, hogy általánosan elte r jedett volt a szokás, oly községekben keresni szolgálattevő úrbéreseket, hol az illető volt földesúrnak semmi vagy csekély allodialis birtoka, közöse pedig éppen semmi sem volt; hogy ennélfogva oly községekben köteles rendezési költségeket tenni, még pedig nem ritkán több száz hold után, hol semmi vagy legfeljebb pá,r holdra menő birtoka van. Ez pedig kétségtelen oly méltatlan terheltetés, mely ellen az illető minden esetben és mindenekelőtt a rendezés elé gördített akadályokkal védi magát. '* Különösen szembeszökő ez igazságtalanság akkor, ha az ily kis allodialis birtok harmadik személy birtokába ment át, kinek módjában és kötelességében nem is állott a polgári törvénykönyv életbeléptetése után birtokának természetét ez irányban kutatni, vagy ha az ily volt jobbágyi birtok után különféle okokból a többi volt földesurak kénytelenek a költségekhez hozzájárulni. Ugy is köteles a volt úrbéres oly szolgáltatást tenni, mely legáltalánosabb hozzávetés szerint az összes készpénzbeli költségeknek V*-ét képezi, s szívesen megváltaná készpénzben, ha ez által a napszámoktól és az ezzel járó faggatásoktól menekülhetne. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a volt szász- és székelyföldön az úrbéri viszony ragy épen nem, vagy csak csekély számú telkekre nézve létezett, hogy itt a költség viselésének kérdése törvény szerint is birtokarányt viselendő. Különben is elkerülhetlenné vált az érintett költségviselésnek törvényhozás utján való rendezése, miután erre nézve az 1871. évi LV. t. ez. 26. §-án kívül hiányzik minden biztos, határozott, részletes törvényes rendszabály. Azon ellenvetés, hogy a földesúr vette az úrbéri kárpótlást és ezzel, valamint a volt földesúri hatóság megszűntével átvette egyúttal a kötelezettséget a birtokrendezés költségeinek viselésére, Erdélyre nézve nem áll azért, mert ott a földesúri hatóságot oly mértékben, mint Magyarországon, a földesúr soha sem gyakorolta; a földesúr a legcsekélyebb esetekben inkább rendészeti ügyekben volt a jobbágy iustitiariusa s ennélfogva a jobbágyi viszony megszűntével nagyon kis teher ment át vállairól az államra vagy törvényhatóságra, holott Magyarországra épen ellenkezőleg áll a viszony; nem áll ezen ellenvetés azért sem, mert az erdélyi földesúr kárpótlásaihoz legkedvezőbb esetben, 1858-ban, az úrbéri szolgálatok megszűnése után 10 évvel a legkedvezőtlenebb pénzügyi coniuncturák között jutott és általában véve, még jelenleg — 30 év után — sem kapta ki egészen, s nem kapta ki különösen azon területekre nézve, melyek a rendezés folytán a közösből a volt jobbágyoknak fognak jutni. Figyelembe veendő még, hogy az erdélyi s az úgynevezett kapcsolt részekben a birtokrendezés a volt földesurak részére maradványföldekben és azok váltsági összegében való nyereményt nem eredményezhet, holott a szorosabb értelemben vett Magyarországban a maradványföldek értéke az úrbéri rendezés költségeit többnyire nem csupán fedezte, hanem sok esetben felül is multa. Ily körülmények között a javaslat 11. és 12. §-ában érintett költségek birtokarány szerint való viselését és a földadóval együtt való behajtását annyival inkább kell javaslatba hoznom, mivel utóbbi kedvezményben más nemzetgazdaságilag nem fontosabb váltsági és folyamszabályozási műveletek is részesültek. Budapest, 1880. márczius 1. Dr. Pauler Tivadar, igazságügyminitter.
