Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.

Irományszámok - 1878-479. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvek(1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről

479. ssám. ái5 kihágás! ügyek pedig a 44. §-ban tüzetesen meghatározott közigazgatási hatósági közegeknek hatáskörébe utaltassanak; a nyomtatvány utján elkövetett bűntettek- és vétségekre nézve, a sajtóbiróságok és az esküdtszékek hatásköre érintetlenül hagyatván. Tekintettel azon büntetendő cselekvények különbözőségére, melyet a bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvénykönyv vétségnek minősít, az összes vétségeket a társasbiróságoknak hatásköréhez utasítani nem lehetett, hanem a jelentéktelenebbek és egyszerűbbek, az egyes bíróságokhoz voltak utalandók. Azon vétségek, a melyek a kir. járásbíróságok hatásköréhez soroztattak, a 42. §. 1., 2., 3. és 4. pontjában tüzetesen felsoroltatnak, vezérelvül szolgálván itten, hogy a minőségénél fogva egyszerűbb, könnyen megállapítható, nagyobb mérvű vizsgálati eljárást nem igénylő s e mellett kiváló figyelmet érdemlő közérdekbe sem ütköző vétségek, melyeknek a kir. törvényszékek elé való utalása úgyis azt eredményezné, hogy a leszállított számban levő törvényszékek teendőikkel túlhalmoztatnának, s a csekély jelentőségű vétségek elbírálása úgy az államkincstárt, mint a távoli törvényszékekhez gyakran beidézendő állampolgárokat felette sújtaná, — a járásbíróságokhoz utaltattak. Ezen megállapításnál figyelem lőn fordítva a mostani gyakorlatra is, midőn például a büntető törvénykönyv 209. §-ába ütköző azon vétség, mely a valódi pénz gyanánt kapott hamis pénznek valódi pénz gyanánt tudva forgalomba hozatala által követtetik el, úgy a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés vétsége szintén a járásbíróságok hatásköréhez lettek utalva. Ha egyébiránt a bűnvádi eljárás tüzetesen szabályoztatik, és abba oly rendelkezés vétetik fel, mely szerint a törvényszékek a vádhatározat hozatalakor, vagy a főtárgyalás megkezdése előtt jogosítva lesznek bizonyos büntető ügyeket, ha előre láthatólag egy meghatározandó büntetésnél például félévi fegyháznál magasabb büntetés nem leszen alkalmazandó, a kir. járásbíróságokhoz utasítani: akkor a fentemiitett vétségek s azon kivül talán még némelyek a kir. törvényszékekhez lesznek utalhatók. A kihágásokról szóló büntető törvénykönyvben foglalt s annak rendelkezéséhez képest ministeri rendeletekbe és helyhatósági szabályrendeletekbe ütköző kihágási eseteknek nagy számára és ezek egy részének csekély jelentőségére való tekintettel nem mutatkozik czélszerűnek, hogy a kihágások kivétel nélkül a kir. járásbíróságok hatáskörébe utaltassanak, hanem ezek közül a csekélyebb jelentőségűek, a kellő óvatosság mellett a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalandóknak mutatkoznak. A törvényjavaslat 43. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva a büntető törvénykönyvbe foglaltak közül azon kihágási esetek, melyek a hihágás minőségére, és egyszerűségére való tekintettel, a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalhatók. E mellett általános szabályként van felállítva, hogy a törvényhatósági és városi szabályrendeletekbe ütköző kihágások feltétlenül, a ministeri rendeletekbe ütköző kihágások pedig annyiban, a mennyiben azok kifejezetten a járásbíróságok hatásköréhez nem utasíttatnak, a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartoznak ; •— a szabályrendeletekbe ütköző kihágások általában, a ministeri rendeletbe ütközők pedig rendszerint oly rendőri természetű és egyszerű büntetendő cselekvények, melyeket minden aggály nélkül lehet a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalni. Minthogy azonban utóbbiak közt kivételesen lehetnek olyanok is, melyeknek a kir. járásbíróságokhoz való utalása a jól felfogott közérdek szempontjából szükségesnek mutatkozik: a javaslat módot ad arra, hogy ez kifejezett rendelkezés által eszközölhető legyen. ' A 44. §. megállapítja azt, hogy a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozó ügyekben, mely közegeket illeti a bíráskodási jog. Minthogy e törvényjavaslat feladatán kivül esik e kérdésnek tüzetes megoldása, az idézett szakasz rendelkezése a most érvényben levő törvényekre és szabályokra támaszkodik, kifejezetten kimondván, hogy amennyiben egyes törvények, például az 1868: évi VIII. törvényczikkben foglalt ipartörvény, s ezzel kapcsolatban a Budapest fővárosi