Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.
Irományszámok - 1878-479. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvek(1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről
216 479. szám. törvényhatóság alakításáról és rendezéséről szóló 1872. évi XXXVI. t. ez., úgy a közegészségügy rendezéséről 1876: VI. t. ez., eltérő intézkedéseket tartalmaznak s ezeknek rendelkezése továbbra is érvényben marad. A 45. §. kiváló figyelemre méltatva azt, hogy a legfelsőbb bíróság a csekély jelentőségű kihágási ügyek felébbezésének korlátozása által, a túlterhéltetéstől lehetőleg megóvassanak: a kihágási ügyekre nézve azon megszorító rendelkezést vette fel, miszerint a másodbirósági ítélet ellen, a ténykérdésben épen nem, sőt az anyagi törvény nem helyes alkalmazása miatt is csak akkor legyen további felébb vitelnek helye, ha vagy épen nem forog fenn büntetendő cselekvény esete, vagy pedig a cselekvény bűntettet avagy vétséget képez. Ez által a kihágási ügyekben a fellebezések száma kevesbedni fog, de a Mebbezett kihágási ügyek elbírálása is egyszerűbbé fog válni, mert a ténykérdés a bizonyításba való bocsátkozás nélkül, a legfelsőbb bíróság teendője csupán aanak fölülbirálására fog szorítkozni, hogy az anyagi törvény rendelkezése a jelzett két irány egyikében vagy másikában nem lőn-e helytelenül alkalmazva. Ennél tovább menni, s a felebbezést nagyobb mérvben korlátolni, kivált jelenben, a midőn új büntetőtörvénykönyv lép hatályba, czélszerünek nem mutatkozik. A 46. §. azon rendelkezése, hogy a kir. járásbíróságok a hatáskörükhöz utalt vétségek eseteiben, a kihágási ügyekben eddig követett szabályok szerint járnak el, mint hézagpótló szükséges azért, mert jelenbeni eljárásunk szerint a kir. járásbíróságok hatásköréhez vétségek nem lévén utalva, sem törvény, sem gyakorlat által nincs állapítva, hogy a kir. járásbíróságok vétségek eseteiben minő eljárást kövessenek; különben is azon vétségek, melyek a 42. §. szerint a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalvák, mostani büntetőjogunk szerint nagyobb részben kihágási eseteket képeznek. A 47. §. a kir. törvényszékek hatáskörébe utalt büntetőügyekben, a vizsgálat megindítását vagy folytatását elrendelő kir. törvényszéki határozat ellen, továbbá a vád alá helyezést rendelő elsőbirósági határozatot helybenhagyó másodbkósági határozat ellen, a további jogorvoslatot kizárja. Tekintettel arra, hogy ezen határozatok által a büntető ügy érdeme el nem döntetik, s ily rendelkezésnek törvényerőre emelése a felsőbb bíróságok túlhalmozott teendőinek kevesbitése szempontjából, az e tekintetben legilletékesebb helyről ismételve szorgalmaztatott; ezen intézkedés a bűnvádi eljárás rendszeres szabályozásáig, a törvényjavaslat keretébe azért véletett fel, mert a \izsgálat elrendelésének és folytatásának kérdésében a kir. törvényszék határozata, a vád alá helyezés kérdésében pedig két bíróság egyező határozata elegendő biztosítékot nyújt. A vizsgálati fogság elrendelését, továbbá a vizsgálat el nem rendelését, vagy az eljárás beszüntetését tárgyazó határozatokra nézve, a 47. §. változtatást nem tartalmazván: e részben a felebbvitelre nézve az eddigi szabályok érintetlenül maradnak. A 48. §-ban az 1848: XVIII. törvényezikk 31. §-ának a felebbvitel kizárására vonatkozó rendelkezése azért helyeztetett hatályon kivül, mivel az ügyet érdemleg eldöntő határozat elleni jogorvoslat teljes kizárása, sem a jogbiztonság követelményé fel, sem büntető eljárásunk jogorvoslati rendszerével össze nem egyeztethető. Az 50. §. átmeneti intézkedéseit a dolog természete, az 51. §. rendelkezését pedig Fiúménak kivételes helyzete indokolja. Kelt Budapesten, 1880-ik évi január hó 22-én. Dr. Pauler Tivadar s. k., igazságügy » ; in hter.
