Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.

Irományszámok - 1878-479. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvek(1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről

214 479. szám, mázasban van, az ez idő szerint ezzel egyidejűleg alkalmazásban levő 1852. évi büntetőtörvénykönyv 27. §-ának b) pontja szerint a halálra vagy súlyos börtönre itélíek, szerződési képességgel nem birnak. Tekintve azonban azt, hogy az osztrák polgári törvénykönyv idézett 868. §-a e részben nem tartalmaz önálló jogszabályt, hanem csakis utal a büntető törvénykönyv rendelkezésére, az új büntető törvénykönyvek pedig e tekintetben semmi korlátozó intézkedést nem tartalmaznak: ezeknek életbeléptetése után az osztrák polgári törvénykönyv 868. §-a teljesen tárgytalanná válik a nélkül, hogy a szerződési képesség korlátlanságának kimondása tárgyában kifejezetten intézkedni kellene. Az osztrák polgári törvénykönyv 176., 191. és 279. §-ai, az 1877: XX, t. ez. 28. §-a által már hatályon kivül lévén helyezve: e részben intézkedés szüksége fenn nem forog; ugyanezen törvénykönyv 768. §-ának 3. pontja azonban az új büntető törvénykönyv büntetési rendszerének megfelelően volt módosítandó. A 26. és 27. §-ok az 1877: XX. törvényezikkre vonatkozó szükséges módosításokkal, a 28. és 29. §-ok a fegyelmi eljárásra és a czím és rendviselési jogosítványra vonatkozó szabályok érintetlenül hagyását, végre a 30. és 32. §§. az új büntető törvénykönyvek hatályba lépte előtt elkövetett azon cselekményekre vonatkozó átmeneti intézkedéseket tárgyazzák, melyek az új büntető törvénykönyvek rendelkezései szerint, csak a sértett fél indítványára büntethetők. A 33. §-ban az új büntető törvénykönyvek hatályba lépte előtt elkövetett büntetendő cselekmények büntethetőségének és a büntetésnek elévülésére vonatkozó átmeneti szabályozás foglaltatik. A 34. §. az új büntető törvénykönyvek hatálybalépte előtt elkövetett becsületsértési és azon hatalmaskodás! ügyekre nézve, melyek eddig polgári peruira tartoztak, a megfelelő átmeneti rendelkezéseket annak figyelembevételével állapítja meg, hogy a már tényleg folyamatba tett ilyen polgári perek körül költségek merültek fel, hogy a sértett fél a birságnak őt illető hányadára jogot szerzett, s hogy a folyamatban levő polgári pereknek különböző stádiumára való tekintettel az ügyeknek büntető eljárás utján való folytatása nehézségekbe ütköznék. A 35. §. rendelkezése szükséges a végből, mert különben a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv hatálybalépte után, rögtönbirósági eljárás esetében is csupán az abban megállapított büntetések lennének alkalmazhatók. Az életfogytiglani fegyházra itélt fegyencz, ha megkegyelmeztetése előtt oly büntetendő cselekményt követ el, melyre nincs halálbüntetés szabva, a büntető törvénykönyvekben megállapított rendes büntetésekkel nem büntethető, mert már úgyis éltefogytáig tartó fegyházra van elitélve. De az ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre elitéltekre sem alkalmazható újabb bűntett elkövetése esetében a megállapított büntetés feltétlenül, mert ebből az következnék, hogy ha egy 15 évre elitélt fegyencz büntetésének tartama alatt oly bűntettet követne el, a miért a büntető törvénykönyv szerint ismét 15 évi fegyházra lenne Ítélendő, 30 évi tartamú időleges fegyházbüntetés, sőt ha azután hasonló súlyos minőségű harmadik bűntettet követ el, 45 évi tartamú időleges fegyházbüntetés lenne ellenében alkalmazandó; a mi sem a büntetőtörvénykönyv által elfogadott állásponttal, sem az észszerű büntetőrendszer követelményeivel Össze nem egyeztethető. Ezért ezen esetekre a 36—39. §§-ba a megfelelő kivételes rendelkezések vétettek fel. A 40. §-ban megállapittatván, hogy a büntető eljárást tárgyazó jogszabályok egyelőre érintetlenül hagyatnak, a 41—45. §§-ban a fentebb kimutatott szükségből folyólag, a büntető ügyekben való hatáskör nyer tüzetesebb szabályozást. Egyfelől bírói szervezetünkre, másfelől a fennforgó körülményekre és viszonyokra való tekintettel, az ide vonatkozó rendelkezések vezérelvéül az szolgált, hogy a büntettek általában és a vétségek azoknak kivételével, melyek kifejezetten a járásbíróságok hatáskörébe utalandóknak találtattak, a kir. törvényszékeknek, a most emiitett vétségek és a jelentékenyebb luhágások a kir. járásbíróságoknak, a többi jelentéktelenebb