Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.

Irományszámok - 1878-405. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az 1880-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról” szóló törvényjavaslat tárgyában - 1878-406. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a II-od osztályú keresetadó tételeinek újabb megállapitásáról” szóló törvényjavaslatról

405—406. szám. 13 405. szám. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az 1880-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A pénzügyi bizottság, az idő rövidsége, és a közös, valamint az országos költségvetés előkészítésének, tárgyalásának elmaradottsága által indokolva látja a kormánynak e törvényjavaslatban kifejezett azon kívánságát, hogy addig is, mig az 1880-ik évre a költségvetés alkotmányosan, végkép megállapittatnék: a folyó 1879. év költségvetése alapján felhatalmazás adassék a kormánynak, az állami kiadások és bevételek kezelésére a jövő év első negyedében. Minthogy pedig a három hóra kért felhatalmazást indokolja az a körülmény, hogy a végleges költségvetésnek elkészítésére és esetleges késedelmekre is ennyi időt kell számítani; másfelől az, hogy a törvényjavaslat értelmében, mihelyt életbe lép a jövő évi költségvetés, a felhatalmazás azonnal megszűnik: ajánlja a bizottság a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben az elfogadásra. Az 1. §. 3-ik sorában „az 1880-ik év első évnegyede" helyett „az 1880-ik év első negyede" lenne teendő. Kelt Budapesten, 1879. november 24-én. Ordódy Pál '*. k., Hegedűs Sándor s. k, az állandó pénzügyi bizottság elnöke. az dttandó pénziígyi bizottság előadója. 406, szám. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a Il-od osztályú kereset adó tételeinek újabb megállapításáról" szóló törvényj avaslatról. A pénzügyi bizottság, az állami háztartás hiányainak fedezése czéljából, nem utasíthatja el egy olyan jövedelmi forrás ajánlását sem, melylyel az adózók túlságos terheltetése nélkül, jelentékeny összeg eszközölhető. Ilyennek tekinti azt az adót is, mely e törvényjavaslatban emeltetni czéloztatik. Mert fejadó és később 4%-os pótlék alakjában mindig kellé a föld-, házés tökebirtokosnak, a reális adókon felül, ha nem is nagy, de bizonyos hol fix, hol százalékos összeggel járulni az államháztartás terheinek viseléséhez. Ez a jövedelmi pótadó behozatalával sem veszté el jogosultságát, mit bizonyít az a körülmény is, hogy a törvényhozás 1875-ben annak behozatala alkalmával, elejté ugyan a százalékos pótlékot, de mégsem tisztán fejadó-