Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 75 27. §. Mig az osztrák csődtörvény a közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett jogcselekvényei tekintetében az általános polgári törvénykönyv határozataira utal, — a franczia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény principális különbséget tesz közadósnak a csőd-nyitás elb'tti . időre eső jogcselekvényei közt; mert mig az ingó és ingatlan javak átruházását, a lejárat elb'tti fizetéseket, a zálogot, antichresist és jelzálogot érvénytelennek nyilvánítja, ha e jogcselekvények a fizetések megszüntetése előtt 10 napon belől történtek, — azalatt a lejárt fizetéseket s a közadósnak egyéb jogcselekvényeit csak az esetben engedi mint érvényteleneket megtámadtatni, ha a másik fél a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, ha tehát a közadós jogcselekvényei in fraudem creditorum történtek. Éhez képest ugy a franczia, mint az olasz törvény szerint, a közadósnak a fizetések megszüntetése előtt keletkezett jogcselekvényei közül némelyek tekintet nélkül a mala fidesre, ipso iure érvénytelenek, mások ellenben csak a mala fides feltétele mellett támadhatók meg. E principális megkülönböztetéssel szemben ugy a porosz, mint az új német csődtörvény a csődnyitás, illetőleg a fizetések megszüntetése előtti időre eső jogcselekvényeket ipso iure érvényteleneknek nem tekinti, hanem azokat bizonyos feltételek mellett mint érvényteleneket megtámadtatni engedi; mindegyik törvény tehát azon kétségtelen előnynyel bir a franczia és olasz törvény intézkedése felett, hogy a szükségtelen szigort mellőzi, a mennyiben minden esetben dolositást tételez fel; hogy továbbá nem folyamodik erőszakos fictióhoz és nem declarálja feltétlenül érvényteleneknek azon jogcselekvényeket, melyek minden jogi felfogás szerint érvényesen keletkeztek. Miután a javaslat azon elvből indul ki, hogy a közadós a csődnyitás napjáig szabad kezelési és rendelkezési jogát megtartja, igen természetes, hogy a fentebb idézett törvények közül azokhoz kellett csatlakoznia, melyek a római jog elvein keletkezve, a közadósnak a csődnyitás előtti időre eső jogcselekvényeit ipso iure érvényteleneknek nem tekintik; hanem a hitelezőket bizonyos jogcselekvények megtámadására feljogosítják. És ez már magában véve oly nevezetes concessio, melyet szemben a kimondott és fentebb érintett elvvel, csak igen fontos okok igazolhatnak. Ily okot szolgáltathat kétségen ktvül azon, nálunk is elfogadott axióma, mely szerint fraus et dolus nemini opitulatur, s mely azt követeli, hogy a fraus és dolus mellett létrejött jogcselekvényeket a közadós hitelezői megtámadhassák. A javaslat tehát távol attól, hogy a közadósnak a csődnyitás napjáig fentartott rendelkezési jogát megtámadná; távol attól, hogy bizonyos ügyleteket azért, mert a későbbi tömegre nézve sérelmet involválnak, ipso iure érvényteleneknek nyilvánitana, csak jogos módot nyújt a hitelezőknek arra, hogy ezek a mala fides mellett létrejött ügyleteket megtámadva, a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékát meghiúsíthassák. És ez a csődeljárás lehető sikere érdekében múlhatlanul szükséges ; mert a kérdéses intézkedések nélkül tág kapu nyittatnék a visszaéléseknek, s a közadós jóakaratától függne, hogy akar-e valamit a csődhitelezőknek kielégítési alapul átengedni, vagy sem. A mi a 27. §-ban foglalt egyes intézkedéseket illeti, azok a fentebbiek után kevés megjegyzést tesznek szükségessé. A közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után keletkezett, a hitelezőket megkárosító, továbbá azon ügyleteit és jogcselekvényeit, melyek által a másik fél teljesítést, vagy biztosítást nyer, megtámadhatóknak kellett kijelenteni, ha a másik fél előtt a csődnyitási kérvény beadása, vagy a fizetések megszüntetése tudva volt, mert ez esetben a jogcselekvény, illetőleg a teljesítés mint a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányzott jelenkezik; a közadós ép ugy, mint a másik fél tudta, hogy olyasmit vont el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak 10*