Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

76 360. szám. A javaslat 22. §-a e tekintetben lényegileg az újabb európai csődtörvényekhez csatlakozik, melyek a csődnyitásnak a bérleti és haszonbérleti szerződésekre csak korlátolt befolyást engednek. Ez álláspontnak megfelelőleg a 22. §. első bekezdése határozottan kijelenti, hogy a tömeg a bérlő vagy haszonbérlő közadós helyébe lép ugyan, de jogában áll mindegyik félnek a netaláni kártéritési igények fenn- és a törvényes vagy szokásos idő megtartása mellett, a szerződést felmondani. Ez intézkedéssel szemben, és tekintettel csődtörvényünk fentebb idézett határozatára, azt lehetne ugyan felhozni, hogy a tömegnek a szerződés folytatása nem igen áll érdekében, hogy tehát tanácsosabb lenne a szerződést egyszerűen megszűntnek nyilvánitani. Tekintve azonban, hogy egyrészről a bérleti szerződéseknél a közadós állása bizonyos figyelmet érdemel, s hogy magára a tömegre nézve sem lehetne mindig czélszerű, ha a szerződés ipso iure megszűntnek nyilváníttatnék; hogy továbbá másrészről a haszonbéri szerződéseknél az ingatlan vagyon jövedelmei a tömegnek kétségtelen vagyonát képezik, melyre a hitelezők jogos igényt tarthatnak, kívánatosnak és czélszerűnek mutatkozik, hogy a bérleti és haszonbérleti szerződések, melyeknél a közadós mint bérbevevő jelenkezik, a csődnyitás tényével ipso iure megszűntéknek már azért se tekintessenek, mert általában semmi nehézség sem forog fenn arra nézve, hogy a kérdéses jogot a tömeg a közadós helyett gyakorolhassa. E mellett azonban nem lehetett figyelmen kivül hagyni azon körülményt, hogy a bérleti és haszonbérleti szerződéseknél a felek egyénisége határozott jelentőséggel bir; ugyanazért, ha ezekben a csődnyitás folytán változás történik, mód nyújtandó mindegyik félnek arra, hogy a szerződést, tekintettel a történt változásra, felmondhassa. A felmondás természetes következményeként jelenkezik azután azon intézkedés, mely szerint a felek netaláni kártéritési igényei a felmondás által sérelmet nem szenvedhetnek. Még kevésbé lehet befolyása a csődnyitásnak az oly bérleti vagy haszonbérleti szerződésekre, melyeket a közadós, mint a bérleti tárgy tulajdonosa kötött, melyeknél tehát ő mint bérbeadó jelenkezik. A jogviszony ily esetben a csődnyitás ténye által ép oly kevéssé érintetik, mint a tulajdonos személyében történt más változás által. Ezen elvet, mely az általános magánjogi felfogásnak teljesen megfelel, már saját csődtörvényünk is érvényre emelte, s 37. §-ában határozottan kijelenti, hogy a kijelölt formák mellett létrejött haszonbéri szerzódést a csőd meg nem szünteti. Csőd esetében tehát a tömeg a szerződésbe egyszerűen belép, s azt mindaddig folytatja, mig a kikötött idő letelik, vagy az ingatlan a hitelezők kielégítése végett el nem adatik. Hogy azonban ez megtörténhessék, hogy tehát a bukott által kötött bérleti vagy haszonbérleti szerződés a tömeghez tartozó ingatlanok eladását ne gátolja., hogy ne kelljen minden esetben a végrehajtási árveréshez folyamodni, szükséges volt egyúttal megállapítani, hogy a szabad kézből történt eladás a szerződés megszűnésére nézve a végrehajtási árverés foganatával bir, vagyis, hogy a bérlő, illetőleg haszonbérlő az esetben is köteles lesz a bérleti tárgyat visszabocsátani, ha az nem végrehajtási árverés utján adatott el. Végre mint szükséges kiegészítés jelentkezik a 22. §. utolsó bekezdése, mely magánjogi szabványaink e részbeni hiányossága mellett már azért is elfogadhatónak mutatkozik, mert a gyakorlat a bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, a felek részére körülbelül azon jogokat állapította meg, melyek az osztrák ptk. 1117. és 1118. §§-ban a bérlemény nem használhaíása, vagy annak rongálása esetére megállapitvák. 23. §. A jelen javaslatnak a bérleti és haszonbérleti szerződésekre vonatkozó határozatai Üiányosak maradnának, ha azok a 23. §. intézkedéseivel kellő kiegészítést nem nyernének; mert egy oly kérdés maradna megoldatlan, mely a gyakorlatban igen sokszor előfordulhat;