Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

66 360. azáui. teljesítést érvényesnek ismeri el, ha a teljesítő ellenében nem igazoltatik, hogy ez a csődnyitásról tudomással bírt; másrészről ha a teljesítés a csődnyitási határozat kifüggesztése után történt, a teljesítőt csak annyiban szabadítja fel kötelezettsége alól, a mennyiben igazolhatja, hogy a teljesítés idejekor a csődnyitásról tudomással nem birt. A javaslat 7. §-a mindenek előtt azon elvet állapítja meg, hogy a teljesítés érvényesnek tekintendő, ha annak substratuma a csődtömegbe beszolgáltatott; azon körülmény tehát, hogy a teljesítés a közadós kezeihez történt, a most érintett feltétel mellett, a teljesítés érvényességére befolyással is lehet. A javaslat azonban tekintettel van arra is, hogy a csődnyitás ténye s annak kihirdetése közt bizonyos idő telhetik el, s hogy a teljesítés a közadós kezeihez a csődnyitás kihirdetése előtt és után is történhetik a nélkül, hogy a történt teljesítés tárgya a csődtömegbe beszolgáltatnék. A javaslat a teljesítést az egyik esetben úgy, mint a másikban teljesen ellentétes, tehát a dolog természetének teljesen megfelelő feltételek mellett ismeri el érvényesnek, a midőn a bizonyítás terhét az első esetben a csődtömegre, az utóbbiban pedig a teljesítőre hárítja. Ez intézkedések egybevetéséből kitűnik, hogy mig a porosz csődtörvény és a német javaslat a roszhiszemüség igazolását a tömegre hárítja, — az osztrák csődtörvény s ehhez csatlakozva a tervezet is, a jóhiszeműség igazolását a fizetőtől követeli. 8-10. §§. Megfelelőleg a 3. §-ban kimondott azon elvnek, mely szerint a közadós a csődnyitás tényével a tömeghez tartozó vagyona felett szabad rendelkezési jogát elveszti, a javaslat 8. §-a határozottan kijelenti, hogy a csődnyitás ténye után oly pereket, melyek a tömeghez tartozó javakat^ vagy jogokat tárgyazzák, a közadós ellen sem megindítani, sem folytatni nem lehet. Ez intézkedésből, kapcsolatban a 3. §-ban kimondott elvvel, önként következik, hogy a 8. §. határozata alá azon perek nem tartoznak, melyek a közadós ellen akár valamely személyes teljesítés miatt, akár pedig oly vagyon tekintetében indíttatnak, melyre a csődnyitás joghatálya a jelen törvény értelmében ki nem terjed. A közadós, miként ez már kifejtetett, a csődnyitás után is megtartja cselekvési és szerzési képességét; s mert ezek alapján jogügyleteket is érvényesen köthet, — mi sem természetesebb, mint az, hogy ez ügyletekből a csődnyitás után is érvényesen megperelhető, feltéve mindig, hogy a hitelező a csődtömeghez tartozó javakból leendő kielégitését nem czélozza; mert erre a jelen törvény értelmében, mely a tömeget a a csődnyitás idejekor létezett hitelezőknek tartja fenn, igényt nem formálhatna. A javaslat tehát azon elvet, mely szerint conswrsus sistit processus, nem oly mértékben emeli érvényre, mint az saját csődtörvényünkben történt, melynek 2. §-a a csődbíróságnak a iudicium universale jellegével ruházza fel; ez elé utasítván kivétel nélkül a közadós elleni azon pereket, melyek a csődnyitás idejekor bármely bíróságnál már folyamatban voltak, de végrehajtással még befejezve nem lettek. A mi egyébiránt a 8. §-ban foglalt, s a perek folytatására vonatkozó intézkedést illeti, mely kiegészítését a 10. §-ban találja — annak értelme a dolog természete szerint más nem lehet mint az, hogy a folyamatban lévő azon perek, melyek a csődtömeghez tartozó jogokat vagy javakat tárgyazzák, de az első folyamodású bíróság által perdöntő határozattal még el nem intéztettek, a csődnyitás tényével egyelőre, és pedig a felszámolás napjáig felfüggesztetnek; a felszámoláskor a követelés vagy valódinak ismertetik el vagy nem; az első esetben a per folytatása jeleslegessé lesz; az utóbbi esetben ellenben az eljárás folytattatik, s a különbség mindössze abban álland, hogy a közadós szerepét a tömeggondnok veszi át. A vis actracüva tehát mint a csődnyitás egyik jogkövetkezménye, csak annyiban gyakorolja joghatályát, hogy a már folyamatban lévő érintett pereket egyelőre felfüggeszti a nélkül, hogy