Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
62 360. szám. is a polgári peres eljárás intézkedéseiben találandja kiegészítését, s a csődtömegbe feltétlenül mindig az fog tartozni, mit a peres eljárás szerint végrehajtás alá vonni lehet; ellenben az, mit a peres eljárás akár humanistikus, akár más szempontból a végrehajtás alól kivesz, a hitelezők kielégítésére csőd esetében sem forditható. A mi a szóban levő joghatály kezdetének időpontját illeti, e tekintetben legczélszerübbnek látszott azon napot kijelölni, melyen a csődöt rendelő határozat a biróság által kifüggesztetett. A porosz törvény a joghatályt a határozat hozatalának órájára viszi vissza, s e végből megkívánja (121. §.), hogy az óra magában a határozatban világosan kitétessék; ez intézkedés azonban, melyet a bajor perrendtartás 1206. §-a is elfogadott, minutiosus természeténél fogva sok bonyodalomra adhat alkalmat a nélkül, hogy a viszonyok helyes és czélszerű rendezésére okvetlenül szükséges volna; e tekintetben ugyanis minden nehézségnek eleje vétetik, ha a csődnyitás joghatálya azon nappal hozatik kapcsolatba, melyen a csődöt rendelő határozat kifüggesztetett, nem lévén ez esetben szükség arra, hogy a törvény a lehető kijátszások és eltérő magyarázatok elkerülése végett praesumtiók felállításához folyamodjék. Az általános joghatálylyal, melyet a javaslat a csődnyitás tényének tulajdonit, rendszerint meg nem férne az, ha a csőd a közadós vagyonának csak egy részére terjesztetnék ki; tekintve mindazonáltal, hogy lehetnek esetek — mint pl. külföldieknél, kereskedelmi társaságoknál stb. — midőn a csőd a dolog természete szerint a közadósnak csak bizonyos vagyonára terjed ki, — szükséges volt a javaslatban egyrészről az általános elvet kimondani, s másrészről egyúttal a kivétel lehetőségére is utalni. . 2. §. A 2. §-ban foglalt intézkedés egyrészről a csődhitelezőket universitásnak jelenti ki, tehát annak kivánt kifejezést adni, hogy a hitelezők közt a csődnyitás időpontjától kezdve bizonyos közösség létezik, melynek czélját azok követeléseinek bizonyos elvek és szabályok szerinti kielégítése képezi; másrészről inplicite megállapítja, hogy azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás titán keletkezett jogcselekvényekből erednek, a csődtömeghez tartozó javakból kielégítést nem követelhetnek; miből azonban egyáltalán nem következik, mintha azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás előtt kötött ügyletekből erednek, de perfectiót csak a csődnyitás után nyernek, a kielégítésből kizárva lennének. Valamint a csődtömeg jogos igényt tarthat azon jogokra és javakra, melyek a közadósra valamely korábban keletkezett jogczímen szállnak, úgy nem lehetne a kielégítésből kizártaknak tekinteni azon hitelezőket, kik a közadóssal, ennek teljes jogképessége mellett szerződtek, habár ebbeli igényeik teljességre csak később emelkednek. Az egyedüli feltétel, melyhez az ily hitelezők igényei kötve lehetnek, abban áll, hogy az igény teljessége a közadós közreműködésétől, ennek viszonos teljesítésétől feltételezve ne legyen; mert éhez a közadósnak a csődnyitás után többé joga nincsen, tehát az igényt perfectióra nem is emelhetné. A mi magát a csődhitelezők kielégítését illeti, annak feltételei és módozatai az egyes követelések minőségétől függnek; a követelések minőségéhez képest nyernek a hitelezők vagy bizonyos vagyonból, vagy az általános csődtömegből kielégítést; éhez képest tarthatnak igényt a teljes, vagy esetleg csak aránylagos kielégítéshez. 3. §. A legújabb időkig, a theoria nem birt megállapodásra jutni azon kérdésre nézve, hogy a közadós vagyona minő jogczímen megy át a hitelezők összességére. A régibb jogászok nézete szerint a hitelezők titulo universali jutottak a közadós vagyonába; hogy azonban e nézet történelmi hűségre igényt nem tarthat, azt azon körülmény igazolja, hogy az emtio bonorum per universitatem Justinian idejekor már nem divatozott, hanem helyt engedett a
