Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 59 birói gyámkodás megszüntetésével elérhető a nélkül, hogy akár a követelések valódisága, akár az osztály tekintetében formális itélet kivántatnék. A csődeljárásnak tehát a peres eljárás formalitásaival szakitani, a követelések megállapításánál ép ugy, mint a tömeg kezelésénél és felosztásánál azon — kereskedelmi szempontból teljesen helyes — elvből kell kiindulnia, hogy a hitelezők veszteségét némileg csak az pótolhatja, ha lehetőleg rövid idő alatt jutnak követeléseik töredékeihez. IV. Miként legyen a csődeljárásban az egyezség, mint a csődper befejezésének egyik módja berendezve? Az egyezséget saját csődtörvényünk sem zárta ki ugyan, de azt nem rendezte be olyképen, hogy az kellő időben létrehozva, a csődhitelezőknek ép úgy, mint a közadósnak javára szolgálhatott volna; s e tekintetben a többször érintett 1853-iki csődtörvény intézkedései sem tekinthetők kielégítőknek; miért is különösen a kereskedelmi forgalom érdekében kívánatosnak mutatkozott, az egyezségnek egy alkalmas módjáról gondoskodni. Ezt czélozta az 1859. május 18-án kelt egyezségi eljárás, melyen azonban az elhamarkodás nyomai nagyon is meglátszanak, s mely csak arra szolgált, hogy a visszaéléseknek egy, addig nem ismert nemét honosítsa meg; nem csoda tehát, hogy annak 1861-ben történt megszüntetését osztatlan tetszéssel fogadta a közvélemény. A most érintett körülmény azonban nem annyira az intézmény helytelenségét, mint inkább annak czélszerűtlen berendezését bizonyítja, s korántsem teszi feleslegessé azt, miszerint a csődtörvény a mellett, hogy az egyezséget minden bukottra nézve lehetővé teszi, különösen a kereskedőkre nézve az egyezségnek oly nemét állapítsa meg, melyek érvényes elfogadásához nem minden csődhitelező belegyezése szükséges. Míg azonban az ily kényszeregyezség, mely Német- és Francziaországban, továbbá Hollandiában és Belgiumban igen czélszerűnek bizonyult s a privát egyezségeket egészen feleslegessé teszi, általában kívánatosnak mutatkozik, — nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kényszeregyezség, — mely bizonyos tekintetben erőszaknak mondható — igen könnyen nagyobb baj forrásává lehet, mint a melyet elhárítani kivan. Ennek meggátlására egyrészről szükséges, hogy a kényszeregyezség érvényessége minden esetben birói jóváhagyástól tétessék függővé; és másrészről, hogy úgy a hitelezők szavazati joga, mint a közadós egyezségi ajánlata kellően rendeztessék. A kisebbség majorizálása egyenes igazságtalansággá fajulhat, ha a lehető kijátszásnak eleje nem vétetik; és az egyezségi kísérletek a huzavonásnak egy új nemét honosítanák meg, ha a közadósnak jogában állana a hitelezőket minden egyezségi ajánlat tárgyalására kényszeríteni. Végre V. Minő intézkedések történjenek a bukással járó büntetésre méltó cselekmények kellő megtorlása végett ? Az e részbeni intézkedések nem képezik ugyan a csődtörvény szükségképeni kielégítését, és a büntetőtörvényben is helyt foglalnak; az tehát, hogy az e részben felmerülő kérdések a csőd-, vagy büntetőtörvényben nyerjenek-e megoldást, tisztán az alaki berendezés körébe tartozik; de az egyik esetben úgy, mint a másikban szükséges, hogy a bíróság a privát panaszt be nem várva, hivatalból indítson vizsgálatot arra nézve, váljon a bukottat nem terhelik-e oly cselekvények vagy mulasztások, melyek vétkes minőségüknél fogva megtorlást kivannak. E tekintetben korántsem elegendő, ha a törvény — úgy mint ezt saját csődtörvényünk tette — a bukás minőségének megállapítására szorítkozik, s ha az e részbeni határozatot a csődper bizonyos stádiumával hozza kapcsolatba; hanem szükséges, hogy a bűnfenyitő eljárás függetlenül a csődpertől külön folytattassék, s a határozat annak eredménye szerint hozassák; magától értetvén, miszerint azon körülmény, hogy a bukott időközben hitelezőivel kiegyezett, a bűnvádi eljárásra befolyással nem lehet. A büntetőtörvény megalkotásával e tekintetben a legfontosabb intézkedések már megtörténtek; miért is a csődtörvénynek azon intézkedésekre kell szorítkoznia, melyek a büntető törvényben letett elvek gyakorlati keresztülvitelére szükségesek. 8*
