Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-389. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a védelmi adó” tárgyában benyujtott törvényjavaslatról

389. szám. 369 A czélba vett adót azon védkötelesek fognák fizetni, kik a hadiszolgálat alól, különböző törvényes czímeken menekülnek, de vagy keresetképesek, vagy vagyonnal birnak, — és pedig kereseteik — illetőleg vagyonosságaik arányában különböző categoriák szerint, oly módon, hogy az adó legkisebb összege 3 forintot, legmagasb összege, 4, 5, 6, 10, 20, 40, 80 forintos lépcsőzeteken áthaladva, 100 forintot tenne. A czélba vett adónak alapelve, ugyanazon igazságos elv, mi a védtörvényé, hogy t. i. a haza védelme minden férfinak személyes kötelessége. Mig azért a hadiszolgálat terheinek elviselésére elég testi erővel birok — a nemzet virágai — azon idő alatt, mit a szolgálatban töltenek, épségüket, vérüket, éltüket koczkáztatják és gyakran el is vesztik a haza védelmében, addig a szolgálattól menekültek polgári békés foglalkozásaikat nyugodtan űzhetik, épségüket ápolhatják, vagyoni jobblétüket előmozdíthatják. Igazságos tehát, hogy ezek némi pénzfizetés utján járuljanak azon személyes kötelesség teljesítéséhez, mire személyükben alkalmatlanok. Az ilyenekre kirovatni czélzott adó, kivált az alsó osztályokban, első tekintetre nagynak látszik. De ha szembe állítjuk, a személyes szolgálatnak ezen — úgyszólván — váltságát azon teher nagyságával, mit a tettleges szolgálatban állók elviselnek, lehetetlen ezen adót mérsékeltnek nem találni. Ha tekintetbe nem vétetnek is azon testi, lelki sanyargattatások és veszélyek, melyekkel a hadi szolgálat együtt jár, s csupán az vétetik figyelembe, hogy a tényleges szolgálatban állók, vagyonaikat elhagyni, s e miatt azokban rendszerint tetemes kárt szenvedni kénytelenek, s azon igen szerény katonai ellátásra vannak szorítva, melyből valami megtakarítást és tőkegyűjtést eszközölni lehetetlen, és ezzel szemben meggondolás alá vonatik, hogy az e czímen rájuk vetendő adót, még a napszámosok is 2, 3, 4 nyári munkanap alatt megkereshetik: akkor ezen adó mérséklettsége ellen alapos szót emelni nem lehet. A póttartalékosoknak ezen adótól megkiméltetése abban leli jogosultságát, hogy jóllehet ezek tettleges szolgálatban rendszerint nem állanak, de 12 év folyamában, örökké készen kell állaniok a behivattatásra, és ha kitört háború esetén berendeltetnek, a hadi szolgálat minden veszélyeibe legtöbbször, immár család és berendezett gazdasági viszonyok hátrahagyásával, tehát az áldozattételek nagyobb mértékével kénytelenek menni. Ezen okból a pénzügyi bizottság a czélba vett adót ugy elvében helyesnek és igazságosnak, mint rendeltetésére nézve czélirányosnak találta, s a képviselőháznak elfogadásra ajánlja. Hogy a bejövendő egész összeg a védtörvény 56. §-ában kijelölt czélon túl más irányban is használtatni szándékoltatik: annak alapja az 1875: LI. törvényczikkben van letéve, mely a rokkant katonák ellátását ahoz képest, a mi még 1868-ik évben volt, lényegesen javította, és így e téren most már elég csak rendkívüli esetekben engedélyezni kegyelmi utón személyi pótlékokat. A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja az ádó kivetésének alapjait és fokozatait, s a behajtás módozatát is. Általában a törvényjavaslatot egészben véve elfogadandónak véleményezi. Csupán egyes részeiben kívánt tenni inkább irály-változtatásokat és némi pótlásokat, melyek hogy beillesztve olvashatók legyenek: a törvényjavaslatot a bizottság újra szövegezte, s igy nyújtja be tárgyalás alapjául. Mindenekelőtt a törvényjavaslat czímét véli a bizottság oda változtatandónak, hogy az a törvényjavaslat alapeszméjét kifejezze. Mivel t. i. a czélba vett adót azok fognák fizetni, kik a személyes hadiszolgálatok terhe alól egy vagy más törvényes czímen mentesülnek, ezen adó hadmentességi díjnak lenne nevezendő; és lenne a czím; „Törvényjavaslat, a hadmentességi díjról." E nevezet az új szövegen keresztül van vezetve. KÉPVH. IROMÁNY. 1878-81. X. KÖTET. 47