Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-387. A véderő bizottság jelentése, „a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék mennyiségének, az 1880-ik év végéig való megállapitásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

358 387. szám. mellett is a törvényhozás munkájának kétségtelen könnyítését láttuk volna abban, ha a törvényhozás a hadi létszám új megállapítása alkalmával az egész védszervezetet felölelhette volna, s ha már ez alkalommal bírálata és megítélése körébe vonhatta volna a kormánynak, a véderő törvény egyéb részei módosítására vonatkozó javaslatait. A kormány részéről a honvédelmi minister ur a hozzá e tárgyban intézett kérdésekre azon választ adta, hogy a kormány is óhajtotta volna a védtörvényre vonatkozó egyéb javaslatait már ez alkalommal előterjeszteni; s ezt csak azért nem tehette meg, mert a közös hadügyministeriummal és osztrák kormánynyal e kérdésekben folyó tárgyalások nem voltak befejezhetek. Miután pedig e kérdések a törvényhozások által bármikor később is megoldhatók; mig a hadi létszám kérdése, mely csak az év végéig van törvényesen rendezve, azon időhatárig a törvényhozás által okvetlenül elintézendő; a kormány indíttatva érezte magát, erre vonatkozó javaslatát a törvény utasításához képest már most benyújtani. A honvédelmi minister ur kijelentette egyébiránt, hogy a véderő törvényben szükségesnek mutatkozó módosításokra vonatkozó javaslatait már közelebbi időben, valószínűleg még az év folytán reméli a képviselőház elé terjeszteni. Ily körülmények közt a véderő bizottság nem vélte a hadsereg hadi létszámára vonatkozólag az év végéig okvetlenül megújítandó törvényes intézkedésnek sorsát a kormánynak a véderőre vonatkozó egyéb javaslataitól függővé tehetőnek; el kellett ismernie, hogy a törvényhozásnak a hadi létszám fentartása vagy megváltoztatása iránt ezúttal már elkerülhetlenül kell intézkednie, és a tulaj donképi kérdés tárgyát reá nézve csak az képezhette: valljon ezúttal egy rövidebb időre szóló, egészen átmeneti természetű intézkedést, vagy pedig — agy mint a kormány javaslata kívánja — egy hosszabb időre szóló állandóbb természetű intézkedést tart-e helyesebbnek és javaslandónak. E kérdés eldöntése előtt a véderő-bizottságnak megfontolás tárgyává kellett tennie azon körülményt, hogy a védszervezeten szükségesnek látszó módosítások a hadi létszám megállapításával nem állanak oly elválaszthatlan összefüggésben, hogy azon módosítások megtörténte előtt, a hadi létszám kérdése helyesen megoldható ne volna, vagy viszont a hadi létszám előleges megállapítása a vederő-szervezet egyéb részeiben eszközlendő módosításoknak praejudicálna. Ellenkezőleg a hadi létszám akár minő mértékben való megállapítása teljesen szabadon hagyja a tért a katonai, politikai vagy társadalmi szempontokból szükséges reform-intézkedésekre, sőt elég tág kört hagy még a pénzügyi szempontból kívánatos rendszabályokra is, a mennyiben a hadi létszám csak bizonyos fokig gyakorol szükségképi befolyást a rendes hadi kiadások terhére ; az évi hadi költségvetés összegei azonban a hadsereg békeállományára vonatkozó törvényhozási és kormányzati intézkedésekkel állanak közvetlen kapcsolatban, melyeknek pénzügyi szempontból a hadi létszám megállapítása után is jelentékeny tere és hatálya marad. A legfőbb szempont, melynek a bizottság nézeteire elhatározólag kellett befolynia, az volt, hogy a hadi létszámot, mely a monarchiának a külfölddel való komoly összeütközések esetére mérlegbe vethető hadi erejét fejezi ki, végelemzésben is nem a védszervezet részleteiben tehető egyes változtatásokra való tekintetek, hanem a monarchia pénzügyi, gazdasági és népescégi erejének mellőzhetlen tényezői mellett, első sorban a monarchia politikai és nemzetközi, geographiai és stratégiai helyzetének nagy momentumai határozzák meg: csupa oly momentumok, melyek már jelenleg elég biztos alapot nyújtanak a törvényhozás által e kérdésben alkotandó határozatokra. Másrészről kellő figyelmet érdemel az a szempont is, hogy a hadsereg intézménye természeténél fogva nagymértékű stabilitást követel, melynek egy rövid időre szóló ideiglenes intézkedés, s a hadi létszám és tehát a fővonásaiban ahoz alkalmazkodó hadi szervezet állandóbb meghatározásának újólagos elodázása mindenesetre nagy hátrányára volna.