Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-385. A zárszámadási bizottság jelentése, a magyar korona országainak 1868-1877-ig terjedő 10 évi államháztartása eredményeiről
385. szám. 251 Az eredmény — miután az ilynemű közös vagyon értéke 104.948,850 frt, — az lett, hogy valódi kiadásaink 10 évi összege kevesebbnek — s ezzel kapcsolatosan, vagyonálladékunk értéke kedvezőbbnek tűnik fel 32.138,760 írttal. 2. Az állami vasútokba fektetett ?l% % intercalaris kamatok összegét, az állami számvevőszék, szintén az ily folyó kiadások közé sorozta s ezen eljárását azzal indokolta hogy: ezen kamatösszegek 1868—1872-ig, a mig t. i. a vasúti kölcsön alapszertíleg kezeltetett, csak keresztülvezetést képeznek s mint ilyenek, a valóságos pénztári bevételek és kiadások kiderítésére befolyással nem voltak, — továbbá mivel a kérdés alatti munkálatban nem vagyonálladékról — mely előíráson alapszik — hanem a pénztárilag foganatosított tényleges bevételek és kiadások kimutatásáról van szó. A bizottság azonban, a valósággal inkább megegyezőnek találta a ministerium azon felfogását, hogy: ezen összegekkel, nem a vasutaknak adott előleg, illetőleg kölcsön-összegek, mint inkább a vasutak építési költsége növekedett, s ez okból az intercalaris kamatok összegét, a beruházási tételek közé áthelyezendőnek találta annál is inkább, mert a vasutak értéke, a leltárban is ezen összegek hozzászámitásával van felvéve, sőt a telekkönyvi biztositásnál is ezen öszszegek szerepelnek. Ez által a folyó — rendes — kiadási tétel újból kisebbedett, s illetőleg a vagyon értékét kitüntető tétel nagyobbodott 6.995,046 frttal. 3. A szölödézsmaváltsági alappal fennálló viszony folytán, megtörténik, hogy az alap által teljesítendő kiadások — a bevárandó összegek hátralékban maradása által — meghaladják a bevételt, s miután azok, a kincstár által mégis kiutalványoztatnak, az állami számvevőszék a bevétel és kiadás közötti különbséget, mint ráfizetést, szintén a valódi s igy végleges kiadások közé vette fel, holott a ministerium — a bizottság véleménye szerint helyesen — csak mint előleget kívánja tekinteni, melyet az alap, mihelyt künn levő hátralékai befolynak, visszatéríteni köteles. Ezen összeg is 2.181,428 frttal kevesbíti a véglegeseknek kitüntetett kiadások összegét s emeli a vagyonértékhez tartozó előlegekét. 4. Szintén az előrebocsátottakban is jelzett azon alapelv érvényesitéseképen, hogy t. i. minden olyan kiadás, a mely bizonyos meglevő, s habár közvetlen hasznot nem is hajtó, de a forgalom-, ipar- és kereskedelem előnyére s más jövedelmi források fokozására szolgáló ezélokra fordíttatott, a mely tehát bizonyos egyenértéket képvisel, noha eddig a leltárban befoglalva nem is volt, ne mint rendes tolyó kiadás, hanem mint vagyoncserét képező beruházási összeg nyerjen valódi rovata alatt kifejezést; ugyancsak a bizottságnak, a minister nézetét pártoló megállapodása folytán áthelyezést nyer: a) a sorsolási kölcsönből a sugárút úttestének létesítésére, az Albrecht és Ilona utak kiszélesítésére ., 2.892,932 frt o. é. b) a tokaji, tiszaujlaki és valemarei hidak építésére . . . . \ 68,122 „ c) az államerdők rendezésére kiadott 805,426 „ d) új kőutak építésére „ 7.436,756 „ e) a viziutak „ „ ......... 8.490,417 „ f) a Duna szabályozására „ 7.882,600 „ g) a fiumei kikötő építésére „ ......... 3.897,508 „ Továbbá: 5. Tekintettel az 1868. évi XLVI. t. ez. 20. §-ára, szintén a rendes bevételek Összegéhez csatoltatott azon 292,159 frt nyereség, mely a bankjegyalakú államjegyek be nem váltása által 1874—1875 és 1876-ban 32*
