Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-385. A zárszámadási bizottság jelentése, a magyar korona országainak 1868-1877-ig terjedő 10 évi államháztartása eredményeiről

385. szám. 247 változó berendezéstől, melyet a számadási tételek csoportosítása és kimutatása tekintetében a költségvetési törvények alakilag nyertek és ennélfogva az állami zárszámadások is követni tartoztak); s ez okból a kimutatások összeállítása alkalmával a következő átalakításokat eszközölte is: 1. a) földtehermentesitési adópótlékokat, melyek az 1871-iki és 1872-iki költségvetésekben, s tehát az illető zárszámadásokban is a „hitel- és pénztári müveletek"-nél voltak fölvéve, az „egyenes <«/<$" csoportjához áthozta. b) az előirányzat keretén kívül álló bevételeket és kiadásokat, valamint a rendkívüli-, a hitel- és pénztármüveleti, továbbá az átmeneti bevételeket és kiadásokat a hasonló természetű" rendes bevételekkel és kiadásokkal egybevonta s ennélfogva az adóhátralékokra befolyt összegeket is, melyek a költségvetések, és igy a zárszámadásokban is a „rendkívüliek" közt szerepeltek, szintén az „egyenes és fogyasztási adók" csoportjához áthelyezte. 2. Az 1868-iki és részben még az 1869. és 1870-iki zárszámadásokban előforduló tiszta bevételek és kiadások helyett, kivétel nélkül a nyers összegeket vette fel, minél fogva a pénztári mérleg összegét általában, a bevételben és kiadásban mindig egyenlő összeggel felemelte. 3. A vasúti kölcsönalapra vonatkozó 1868. és 1869-iki zárszámadási tételeket az átfutok csoportjába helyezte át és ezen két év kezeléséül azon összeget állította be, mely az 1870-iki zárszámadásban kimutatott (három évi kezelést magukba foglaló) Összegekből, a megelőző (1868—1869.) két évet illeti. • Eltekintett továbbá ezekre nézve a bevételek és kiadások csoportosításánál az 1873. évig érvényben állott alapszerű kezeléstől is, s az illető tételeket mindenkor a természetüknek megfelelő bevételek vagy kiadások csoportjába sorozta; a keresztülvezetéseket pedig, mint olyanokat, úgy a bevételben mint a kiadásban, egyenlő összegekkel mutatta ki. (Ezek tehát az A. 11. és B. 11. kimutatásokból kihagyattak.) Az elősoroltaknál fogva, a szelvény- és kötvény-beváltásra fordított összegeket az „államadóssági kamatok", — illetőleg a „tőketörlesztési kiadások" közé, — a vasútépítési költségeket az „ingatlanok szerzésére fordított kiadások" közé sorozta; a vasúti kölcsönből vett és épített vasutak jövedelmét pedig, a „vasutak tiszta jövedelme" czímén, s a kibocsátott vasúti kölcsön-kötvények értékesítéséből eredő bevételt „fölvett kölcsönök" czíme alatt mutatta ki. Végül a nagyvárad-kolozsvári vonalért kiadott és befolyt 1.804,083 frtot, valamint az építés ideje alatt felmerült időközi kamatot, mint keresztülvezetést vette tekintetbe. 4. Ugyanezen eljárást követte a gömöri vasúti záloglevél-kölcsön és a 30 millió frtnyi kölcsönalap bevételeire és kiadásaira, valamint a sorsolási kölcsönre és a szőlődézsma-váltsági alapra nézve is. 5. A kölcsönalapoknál számba vett építési összegeket, mint javadalmazásokat, az „átfutok" közé sorozta, míg a közlekedési miuister által ezen javadalmazásokból tényleg felhasznált összegeket, mint beruházásokat, illetőleg a dunarész szabályozására fordított költségeket, mint valódi kiadásokat mutatta ki és a budapesti sugárút úttestének építésére a sorsolási kölcsönből fordított költségeket, szintén a valódi kiadások közt vette fel. 6. Miután a kamatbiztositási alap vagyona 1871-től fogva, az ingó állami vagyonkezelésével egybeolvadt, annak 1868—1870. évi kezelési eredményeit is az „ingó állami vagyon" kezelési eredményéhez csatolta. 7. Minthogy a bányauradalmak kezelési eredménye az 1868—1870. évi költségvetésekben s ennélfogva a zárszámadásokban is a bányászat-ni], 1871-től kezdve pedig az állami