Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 181 egészet képezett. Éhez járul még, hogy az emiitett országokban a szövetkezetek iránt hozott törvények közvetlen alapját a kereskedelmi törvények képezték, melynek intézkedései, a dolog természetének megfelelő módosításokkal, a szövetkezetekre is alkalmaztattak. Miután azonban a kereskedelmi törvény mint ilyen, a dolog természete szerint azon intézkedéseket, melyeknek csőd esetében irányadóul kell szolgálni, keretébe fel nem vehette, azt a jelen javaslatnak kellett a 256—261. §§-ban kiegésziteni. A javaslat szerint a szövetkezetek csődjében, ha az egyezség által be nem fejeztethetik, a csőd befejezésének azon módja alkalmazandó, mely a tömegnek bizonyos szabályok szerinti felosztásában áll. Mig azonban a közönséges és a kereskedelmi csődnél általában, a végfelosztással a hitelezők kielégítésére szolgáló alap teljesen kimerittetik, a közkereseti és a betéti társaságoknál, nemkülönben a szövetkezeteknél fenmarad még egy külön alap, melyre a társasági hitelezők igényt tarthatnak, s mely a társaságok érintett nemeinél a beltagok magánvagyonából, a szövetkezeteknél pedig vagy hasonlag az egyes tagok magán vagyonából, vagy ezeknek lekötött üzletrészeiből, tehát azon járulékokból áll, melyekkel a szövetkezeti társaságok a társasági hitelezőknek felelősek. A közkereseti és betéti társaságok közt tehát egyrészről, és a szövetkezetek közt másrészről kétségtelen hasonlatosság van; daczára azonban e hasonlatosságnak, csőd esetében a szövetkezetekre jiézve egészen önálló és eltérd intézkedések szükségesek. Ez eltérés, melynek szükségét a szövetkezeti tagok sajátszerű helyzete indokolja, abban áll, hogy mig a közkereseti és a betéti társaságoknál a végfelosztással a csőd befejeztetik s a társasági hitelezők követeléseikkel a beltagok ellen fordulnak, a szövetkezeteknél a társasági vagyon végfelosztása mellett, az adósságok az egyes tagokra előbb kivetendők, s csak akkor, ha e kivetés és pedig kétszer siker nélkül maradt, fordulhatnak a társasági hitelezők az egyes tagok ellen. A javaslat 256. §-a, az érintett kivetést szabályozza, Js azt a szövetkezetek mindkét neménél a képviselőségnek teszi kötelességévé. Hogy a képviselőség alatt kit kelljen érteni, az iránt a javaslat 204. §-a ad felvilágosítást. A tervezet 257. és 258. §-aiban a járulék-kimutatás mikénti elintézése állapittatik meg, elvként jelentetvén ki, hogy a kérdéses kimutatásnak a csődbíróság által kell jóváhagyatni. E jóváhagyást azonban a javaslat szóban levő §§-ai szerint az érdekeltek meghallgatásának kell megelőzni, kiknek jogukban áll a kimutatás ellen észrevételeiket megtenni. A bíróság e végre felhívást bocsát ki, melyben a szövetkezeti tagokat észrevételeik beadására szólítja fel, s azokat egyúttal a kitűzött tárgyalásra megidézi. A tárgyalást, mint minden más esetben, úgy itt is a csődbiztos vezeti, kinek feladatához tartozik az érdekeltek közt lehetőleg egyetértést létesíteni, tehát a járulék-kimutatás barátságos elintézésére törekedni. Csak az esetben, ha a barátságos egyezség nem sikerül, van helye formaszerinti tárgyalásnak, melynek eredménye felett a csődbíróság a kimutatás jóváhagyása vagy elvetése mellett határoz. A járulék-kimutatást jóváhagyó birói határozat szükséges sanctiójaként jelenkezik a javaslat 259. §-a, mely a kérdéses határozat végrehajthatóságát mondja ki, s a végrehajtás miként teljesítéséről intézkedik. A képviselőségnek tehát kötelességében áll a kivetett járulékok behajtásáról az által gondoskodni, hogy a késedelmes tagok ellen a végrehajtásért folyamodik, s azt a polgári eljárás szabályai szerint foganatosíttatja; ellenkezőleg erre ezer forintig terjedhető pénzbirsággal szorítandó. Habár a szövetkezeti tagok kivételes helyzete a járulék-kivetést általában indokolhatja, maga a kivetési mód kell hogy bizonyos tekintetben korlátoztassék, ha általában a csőd befejezését lehetlenné tenni s a társasági hitelezőket jogaik érvényesítésében igazolatlanul gátolni nem akarjuk. A javaslat a járulék-kivetést mint a csődhitelezők kielégítésének egyik módját azért fogadta el, mert e nélkül a korlátlan felelősségű szövetkezetek keletkezése merőben lehetetlenné válnék. Miután ugyanis az egyes szövetkezeti tagok a kiegyenlített társasági adósságokért a többi aolidaris tagokat csak pro ráta támadhatnák meg, igen természetes, hogy a kivetés elfogadása