Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
180 360. szám. újabbakkal, egyéb előnyben nem részesülnek, mint abban, hogy a már felvett részletfizetéseket visszaadni nem tartoznak. Végre miután a csőd újból megnyitása által a közadós visszanyert rendelkezési képességét ismét elveszti, szükségesnek látszott egyrészről az időközben kötött jogügyletek megtámadhatása, és másrészről azon időpont iránt intézkedni, mely ily esetben a fizetések megszüntetési, tehát a concursus materialis időpontjául tekintendő. A mi az ügyletek megtámadhatását elvileg illeti, annak indokolására alig szükséges egyebet, mint azon körülményt felhozni, hogy a közadós az egyezség megsemmisülésével azon helyzetbe jut, melyben a csődnyitás idejekor, illetőleg a fizetések megszüntetésekor volt; a mit tehát a közadós a most érintett idő alatt érvényesen nem tehetett, azt azon idő alatt sem teheti, mely az egyezség megsemmisülése és a csőd újból megnyitása közt fekszik. Valamint azonban az első rész harmadik fejezete értelmében a közadós által kötött ügyletek magukban véve érvénytelennek nem tekinthetők, s ilyenek csak a hitelezők megtámadása folytán lesznek, úgy azon ügyletek is, melyeket a közadós az egyezség jogérvényessége és a csőd újból megnyitása közt kötött, csak a hitelezők megtámadása folytán lesznek és lehetnek érvénytelenek. Nem oly egyszerű a dolog az időpontot illetőleg, mely a szóban lévő esetben a fizetés megszüntetési időpontjául tekintendő; mert e tekintetben a positiv törvények intézkedései is eltérnek egymástól. A javaslat e tekintetben azon időpontot jelöli ki, midőn az első bíróság a 248. §. értelmében határozott, midőn tehát a bukás minősége iránt Ítéletét meghozta. ÖTÖDIK FEJEZET. Eltérő intézkedések a szövetkezeteket illetőleg. 256—261. §§. A javaslat egyes intézkedéseihez, különösen pedig e fejezet határozataihoz szánt indokolásnak nem lehet feladata jogi és közgazdászati jelentőségét fejtegetni egy oly intézménynek, mely a kereskedelmi törvény keretébe tartozik, s annak keretében nyert már nálunk is megoldást. Ily intézménynek tekinthető a szövetkezet (G-enossenschaft), vagyis a kereskedelmi associatiók azon neme, mely az egyéni munka, a parányi erők és tőkék egyesítése által kívánja lehetővé tenni egyeseknek, hogy az ipar és kereskedelem jelen kifejlettt alakjában, a nagy ipari vállalatokkal sikeresen versenyezhessenek. Hazánkban a szövetkezetek iránt, habár ilyenek tényleg különféle formákban léteztek a kereskedelmi törvény megalkotásáig minden törvényes szabály hiányában egyedül a társasági alapszabályok szolgálnak irányadóul. A kereskedelmi törvény tekintetében egybehívott tanácskozmány tehát egy jelentékeny hiányt pótol, midőn a kereskedelmi törvény revideált tervezetébe a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket is felvette. Hogy nálunk a szövetkezetekre vonatkozó törvényes határozatok a kereskedelmi törvénybe vétettek fel, egyrészről abban találja indokolását, hogy a szakbizottság a részvénytársaságok fogalmát a vállalat tárgyától függővé nem tette; hanem azokat kivétel nélkül kereskedelmi társaságoknak tekintette; úgy de a különbség, mely eddig a részvénytársaság közt a vállalat tárgyához képest tétetett, elejtetik, a következetesség azt hozza magával, hogy a kereskedelmi társaságok közé a szövetkezetek annál is inkább felvétessenek, mert különben ezek iránt egy külön törvényben kellene intézkedni. Másrészről indokolását találja a szakbizottság eljárása azon körülményben, hogy a szövetkezetek iránt az érintett országban is csak azért alkottattak külön törvények, mert akkor, midőn az associatiók érintett formáinak szabályozása szükségessé vált, a kereskedelmi törvény már mindenütt befejezett
