Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 161 MÁSODIK FEJEZET. Csó'dnyitás és annak közzététele. 205—209. §§. Azon különbség, mely az általános indokolásban kifejtettek szerint, az európai csődtörvények rendszere közt létezik, sehol oly praegnans kifejezést nem nyer, mint a cs'ódnyitási esetek meghatározásánál, melyre nézve mindegyik törvénynél az elfogadott rendszer szolgál irányadóul. A javaslat a már többször kifejtett okokból az osztrák csődtörvény rendszerét fogadta el; tehát a csődnyitás eseteit a csőd mindegyik neménél külön állapítja meg. Mig a törvényhozások a kereskedelmi forgalomból eredő jogviszonyok tekintetében, a külön kereskedelmi törvényt feleslegesnek nem tekintik, vagyis mig a forgalomra nézve általános szabályokat nem állapítanak meg, — természetellenes módon erőszakolnának a nemkereskedők fizetési tehetlenségéből eredő viszonyokra •oly szabályokat, melyek a kereskedelmi törvény alá tartozó viszonyok különös figyelembe vételével készülnek. Egyébiránt, miután a szóban lévő kérdés nemcsak az általános indokolásban, hanem a javaslat egyes intézkedésénél is már ismételten felemlittetett, — az e részbeni bővebb fejtegetés helyett czélszerübbnek látszik a 205—209. §§-ban foglalt intézkedések részletezésére ;íttérni. Azok után, mik a fizetések megszüntetésének jelentőségére nézve már felhozattak, teljesen indokoltnak mutatkozik a tervezet 205. §-a, mely a kereskedőktől és a kereskedelmi társaságoktól, a fizetések megszüntetésének azonnal bejelentését követeli, s a törvényszéket a bejelentés folytán a csőd azonnali megnyitására utasítja. A kereskedő nem vagyonával, mely a legtöbb esetben ismeretlen, hanem hitelével, melyet pontossága alapján élvez, szerepel, mint a kereskedelmi forgalom factora; a kereskedelmi ügyletek, melyek rendszerint egész lánczolatot képeznek, a, pontos teljesítés feltétele mellett köttetnek meg, s azok meg nem tartása, bármi okból történjék is ez, romboló hatást gyakorol az egész lánczolatra. A kereskedőnél tehát nem az jő kérdésbe, hogy bir-e elegendő vagyonnal elvállalt kötelezettségei teljesítésére; hanem az, hogy képes-e kötelezettségeinek pontosan megfelelni; mert a kereskedelmi fogalmak szerint, az elkésett teljesítés a nemteljesitéssel rendszerint egyenlő. Mig tehát a nemkereskedőnél a csődeljárás megindítása rendszerint a vagyon elégtelenségét tételezi fel, — a kereskedőnél a fentebb érintett okokból maga a, fizetések megszüntetése jogilag elegendő arra, hogy a csőd megnyittassék. Ha a kereskedő azon helyzetbe jut, hogy fizetéseit megszüntetni kénytelen, a hitel s a közjó azt követeli, hogy e körülmény mielőbb a bíróság tudomására hozassák, hogy a csőd a kereskedő ellen mielőbb megnyittassék. Az e részbeni késedelem csak új zavarokra, új bonyodalmukra adhatna alkalmat; mert a kereskedő ügybarátai bizonytalanságban tartatnának az iránt, hogy az adóstól mit remélhetnek; a bizonytalanság pedig sok esetben veszélyesebb a legrosszabb valónál. E végből teszi a javaslat a kereskedőnek kötelességévé, hogy ez a fizetések megszüutetését, még az nap az illetékes törvényszéknek bejelentse. A javaslat 205. §-a a közadósnak kötelességévé teszi, egyidejűleg a fizetési tehetlenség bejelentésével, a kereskedelmi könyveket a törvényszék rendelkezése alá helyezni, s a mérleget bemutatni. E tekintetben a javaslat, míg egyrészről a kereskedelmi törvényre utal, másrészről kijelöli a mérleg kellékeiként azon momentumokat, melyeket a kereskedelmi törvény a mérlegnél nem követel. Ilyenek a hitelezők nevei és lakhelyei, továbbá azon rokonsági és sógorsági viszony, melyben ezek a közadóshoz állanak; továbbá az ajánlkozás a mérleg meghitelésére 1 mely alól a kereskedőt i>em lehetne felmenteni. Miután azonban könnyen megtörténhetik, hogy a közadós a KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET. 21
