Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

16D 360. szám. határoztassanak, vagyis kijelöltessenek azok, kikre a szóban lévő kivételes szabályok alkalmazást nyernek. Ez történik a 202. §. első bekezdésében, mely a kereskedelmi csőd alanyai közé a bejegyzett kereskedőket és a kereskedelmi társaságokat sorolja, szem előtt tartván e tekintetben a kereskedelmi törvény intézkedéseit, melyekhez a javaslatnak is alkalmazkodni kell. A kereskedelmi törvény a kereskedő fogalmát nem köti ugyan a bejegyzéshez; miadameilett a jelen javaslat a kereskedelmi csőd rendelkezéseit csak a bejegyzett kereskedőkre kívánja alkalmaztatni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kereskedelmi törvény, a kereskedőknél a bejegyzést kötelezöleg megkívánja, s azokat a kereskedő'c részére megállapított jogokban csak a bejegyzés feltétele mellett részesiti, — igen nehéz lenne csőd esetében eleve, tehát már a csődnyitásnál meghatározni, hogy valaki mennyiben tartozik a jelen törvény határozatai alá, ha e tekintetben oly qualificatia nem állíttatik fel, melynek igazolása úgy a közadósra, mint a hitelezőkre nézve nehézség nélkül lehetséges. A javaslat tehát, habár a kereskedelmi törvény határozatait nem ignorálja, a kivételes csődeljárást csak azokra terjesztheti ki, kiknek kereskedői minősége, a bejegyzés által minden kétségen felül helyeztetett. Hogy az associatióknak mily nemeit kelljen kereskedelmi társaságoknak tekinteni, azt nem a jelen javaslat, hanem a kereskedelmi törvény határozza meg; a javaslat tehát e tekintetben, a kereskedelmi associatiók minden részletezése nélkül, csak annyit állapithat meg, hogy a kivételes csődeljárás a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandó. A javaslat a kereskedelmi csőd szabványainak a kereskedő halálán, illetőleg a czég törlésén és a kereskedelmi társaság feloszlásán túl is kiterjeszti feltéve, hogy a csődnyitás az első esetben a hagyaték átadása előtt, az utóbbi esetben pedig a felszámolás befejezése előtt történik. A javaslat abból indul ki, hogy a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok sem a kereskedő halálával, sem a czég törlésével, sem a társaság felszámolásával eo ipso megszűntéknek nem tekinthetők; hogy az üzleti vagyon azontúl is speciális fedezetéül szolgál az üzleti összeköttetésből eredő igényeknek, illetőleg tartozásoknak, melyeknek mint kereskedelmieknek, a kereskedelmi csőd szabályai szerint kell kielégítést nyerniök. Éhez járul még, hogy sem a kereskedő örököseitői, sem a liquidatió alatt lévő társaság tagjaitól nem függhet, a hitelezőket azon előnyöktől megfosztani, melyeket a kereskedelmi csődeljárás a hitelezők részére biztosit. Nemcsak az általános indokolásban, hanem az egyes intézkedéseknél is ismételten kiemeltetett, hogy a javaslat a kereskedelmi csődöt kivételnek tekinti. Ebből önként következik, hogy a jelen javaslatnak a közönséges csődre, mint szabályra vonatkozó intézkedései, általános természetüknél fogva, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók, a mennyiben a jelen rész második czímében eltérő intézkedések nem állapittatnak meg. A hol tehát a jelen czím speciális és eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, ott minden megszorítás nélkül a közönséges csőd szabályai alkalmazandók a nélkül, hogy ezt minden egyes esetben külön kiemelni kellene. Hogy a javaslatnak első részében foglalt intézkedések a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra minden megszorítás nélkül alkalmazandók, már azért sem lehet kétséges, mert a javaslat kivételt csakis az eljárásra nézve kivan létesíteni; ellenben annak materialis intézkedései akép combinálvák, hogy a csőd mindkét nemére nyerjenek alkalmazást. A mi végre a képviseleti jogot illeti, azt közkereseti és betéti társaságoknál az összes beltagoknak, részvénytársaságoknál az igazgatóság tagjainak, felszámolás alatt lévő kereskedelmi társaságoknál pedig a felszámolóknak kell gyakorolni. A közkereseti és betéti társaságoknál a törvény nem zárja ki ugyan, hogy a képviseleti joggal egyes tagok kizárólag ruháztassanak fel; e korlátozásnak azonban, melynek alapját egyedül a társasági szerződés képezi, csőd esetében, mely a társaság feloszlását vonja maga után, meg kell szűnnie; mert az egyes tagok a társasági vagyont illetőleg azontúl a társasági szerződés korlátozó intézkedéseihez kötve nem lehetnek.