Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 13', tekintettel kellett lennie. így különösen tekintettel kellett lenni a javaslatnak arra, hogy peres eljárásunk sem a személyes végrehajtást, sem az adós ideiglenes letartóztatást nem ismeri; miért is a javaslat a letartóztatás alakjára és módjára nézve a peres eljárás határozataira nem utalhatott. Hogy a javaslat a közadós élelmezését csak másod sorban hárítja a tömegre, abban találja indokolását, hogy a bukottat a javaslat szerint élelmezés rendszerint nem illeti; ilyenre tehát azért, mert letartóztatása szükségessé válik, feltétlenül igényt nem tarthat. A mi magukat a 121. 122. és 124. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azokra nézve általában elégnek látszik annyit megjegyezni, hogy a javaslat a közadós letartóztatását a csődeljárás szempontjából tartja ugyan szükségesnek, de a biróságot a letartóztatás elrendelésére azért, mert az az eljárás szempontjából szükségesnek mutatkozik, még fel nem jogosítja; ellenkezőleg a javaslat maga jelöli ki azon eseteket, melyekben a leltározást az eljárás szempontjából szükségesnek tartja, s a biróságot csak arra hatalmazza fel, hogy a kijelölt esetek fenforgása felett, belátása szerint határozhasson. És ez nemcsak a csődeljárás természetének, hanem a személyes szabadság elvének is teljesen megfelel; mert a esődeljárás bármennyi hitelező legyen is annál érdekelve, nem a köz-, hanem a magán érdekek miatt indíttatik meg és folytattatik; ez utóbbiaknál tehát hiányzanak a kellő alak arra, hogy a bukott egyedül az eljárás czéljából a bíróság által ugy, mint a bünfenyitö eljárásnál, fogságba helyeztessék. E tekintetben indokul még azon körülmény sem szolgálhatna, hogy az adós vagyonának egy részét eltitkolta vagy eltitkolhatta; mert az e részbeni gyanú vagy alapos, vagy nem; az első esetben a csődeljárással egyidejűleg megindítandó bűnfenyitő eljárás feladata lévén a tényálladékot felderíteni, letartóztatás tehát legalább is felesleges lenne; az utóbbi esetben pedig az a személyes szabadság nem indokolható megtámadásaként jelenkeznék. Ez okból nem lesz felesleges e helyütt határozott kifejezést adni annak, hogy a csődbíróság által elrendelt letartóztatás a bűnvádi eljárástól teljesen független s ez utóbbira befolyással nincsen; miből önként következik, hogy a büntető bíróság nemcsak teljesen függetlenül, hanem tekintet nélkül a csődbíróság rendelkezésére jár el. Végre, hogy a közadós letartóztatása a csődper bármelyik stádiumában sikerrel elrendeltethessék, szükségesnek látszott kimondani, hogy a közadós lakhelyét, a tömeggondnok engedelme nélkül el nem hagyhatja. HATODIK FEJEZET. A tömeg elleni igények megállapítása. I. Bejelentés alá eső igények. 125—129. §§. A 125. §-ban foglalt intézkedés csak szükséges kiegészítése lévén a 89. §-ban foglalt határozatoknak, bővebb indokolást vagy különös megjegyzéseket már ezért sem tesz szükségessé. Mindössze talán azt lehetne kiemelni, hogy a javaslat a bejelentési határnapot olyképen rendeli kitűzetni, hogy ez által sem a csődper lehető gyors befejezése ne gátoltassék, sem a esődnyitás kellő közzététele ki ne zárassék. A javaslat 126—129. §§. a bejelentésre vonatkozó szabályokat állapítván meg, mindenekelőtt azon elvnek adnak kifejezést, mely szerint igényeiket a csődtömeg ellen bejelenteni s a törvény értelmében felszámítani csak azok tartoznak, kik a tömeg ellen valamely személyes igényt kivannak érvényesíteni, kiket tehát a csödUtelezök elnevezése alá foglalunk. A javaslat