Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

136 360. szám. miként ez nemcsak az általános indokolásban, hanem más helyeken is kiemeltetett, a csődnyitásnak nem tulajdonit foganatot azok ellenében, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet, s kik ép ez okból az általános csődtömegből kielégítést nem követelnek. Azon vagyon ugyanis, mely bizonyos hitelezők részére külön kielégítési alapot képez, a csődtömeg kiegészítő -részének csak annyiban tekinthető, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szükséges; igen természetes tehát, hogy a javaslat igényeik bejelentésére és felszámítására nem kötelezheti azokat, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet. A mi magát a bejelentést és annak formalitásait illeti, azok megfelelőleg a javaslat által elfogadott rendszernek, mely szerint az egész liquidationalis eljárás a bíróság hatáskörén kivül esik, lehetőleg egyszerűek; azok megtartása sem ügyvédi közbenjárást, sem különös jogi ismereteket nem tételez fel, miért is a bejelentést a fél maga is könnyen teljesítheti. A bejelentésnek a javaslat 127. §-a szerint a bíróságnál kell történni; mig azonban némely csődtörvények szerint a bejelentés, jegyzőkönyv felvétele mellett, szóval is történhetik, a javaslat, tekintettel bírósági szervezetünkre, kizárólag Írásbeli bejelentést kivan a nélkül, hogy azt az írásbeli keresetek kellékeihez kötné. A bejelentés közönséges alakjától eltérésnek van helye oly esetben, midőn a követelés iránt már per van folyamatban, tekintet nélkül arra, hogy keletkezett-e már véghatározat vagy sem; ez esetben a bejelentő félnek, a dolog természete szerint, nem lehet mást kötelességévé tenni, mint azt, hogy bejelentésében a tényálladék előterjesztése s a kezei közt lévő okmányok becsatolása mellett, a pernek a csődbírósághoz leendő áttétélét kérelmezze; ez utóbbinak állván azután kötelességében arról gondoskodni, hogy az összes periratok mielőbb áttétessenek. Miután a felszámolási teendők a javaslat szerint a csődbiztos és a tömeggondnok közt oszlanak meg, az ügykezelés megkönnyítése végett, szükségesnek látszott a bejelentésnek két példányban leendő beadását követelni; mert ha a bejelentés úgy, mint ezt az osztrák csődtörvény rendeli, egy példányban adatik be, a tömeggondnoknak csak időveszteséggel áll módjában azon teendőket elvégezni, melyek a javaslat 131. §-a szerint feladatához tartoznak, s melyek a felszámolási eljárásnak egyik leglényegesebb részét képezik. A felszámolási tárgyalásnál, feltéve, hogy az eredményhez vezet, nemcsak a követelés valódiságának, hanem egyúttal az osztályozásnak is meg kell állapíttatni. E végből rendeli a javaslat 128. §-a, hogy a kérelem necsak a követelés valódiságának elismerésére, hanem az osztályozásra is intéztessék, melyet a hitelező igénybe venni kíván; e tekintetben sem tévén különbséget az, hogy a követelés iránt per volt-e folyamatban vagy sem, hogy az véghatározat által már meg volt-e állapítva vagy sem. Ugy a zálogos követelések, mint a visszakövetelést igények egyúttal a személyes igény természetével is bírhatnak, s mint ilyenek, nemcsak a külön kielégítési alapot, hanem az általános csődtömeget is terhelhetik; az ily hitelezőknek tehát kétségtelen jogukban áll követeléseiket, mint személyes hitelezőknek is érvényesíteni, vagyis a tömeg ellen bejelenteni és felszámítani. E jogot adja meg a javaslat 129. §-a az illető hitelezőknek, megkívánván ezektől, hogy bejelentésükben necsak a tényálladékot adják elő, hanem azon tárgyakat is kijelöljék, melyekből külön kielégítést követelhetnek, vagy melyekre nézve őket visszakövetelési igény illeti; mert a tömeggondnok s esetleg a többi hitelezők is csak eként lesznek azon helyzetben, hogy a bejelentett követelés felett alaposan nyilatkozhassanak. Hogy a javaslat az ily követeléseknél zpetitumot a teljes összegre kiterjesztetni engedi, abban találja indokolását, hogy az illető hitelező a bejelentés alkalmával ritkán van azon helyzetben, hogy követelésének az általános tömegre eső részét biztossággal meghatározhassa; neki tehát mód nyújtandó arra, hogy magát minden eshetőségre fedezhesse, annál is inkább, mert ez által az általános csődtömegnek sérelem nem okoztatik. A felszámolás ugyanis, habár az egész összegre kiterjed,, minden esetben csak a kimutatandó követelés tekintetében lesz hatályos.