Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 117 1. A 74. §. azon esetről intézkedik, ha a csőd a magyar korona oly területén nyittatik, a hol a jelen törvény hatályban nincsen; ez esetben, ha a közadósnak a jelen törvény alá tartozó területen ingatlan javai vannak, ezekre nézve a, belföldi illetékes bíróság által külön csőd nyitandó. A javaslatnak tekintettel kellett lennie azon közjogi viszonyra, melyben a társországok a magyar koronához állanak. Horvát- és Tótország reánk nézve külföldnek nem tekinthető ugyan, de mert a magánjogi törvényhozás tekintetében Magyarországtól teljesen független, ennek törvényei Horvát- és Tótországot nem kötelezik; miért is ez irányban az érintett országok úgy tekintendők, mintha a magyar koronától teljesen független és önálló államot képeznének. Bármily helyesek legyenek is bizonyos nemzetközi elvek és intézkedések, azokat egy ország sem fogadhatja el magára nézve kötelezőknek olyképen, hogy azoknak államszerződések által leendő módosítását véglegesen kizárja; mert ez annyit tenne, mint a nemzetközi jog fejlődéséről lemondani. Éhez képest a javaslat 75. §-a megállapitja ugyan azon szabályokat, melyek az ingóságokra nézve a 73. §-ban kimondott elv szerint alkalmazandók; de nem zárja ki, hogy az érintett szabályok cartel-szerződések által pótoltassanak, esetleg módosittassanak. A mi egyébiránt a 75. §-ban foglalt, s az ingóságokra vonatkozó szabályokat illeti, azok hasonlag megfelelnek az ideigl. csődrendtartás (6. §.) intézkedéseinek. Az id. csődrendtartás szer kesztői, midőn az európai törvényekben nyilvánuló felfogással szemben, az ingóságok személyei lletőségét megállapították, kétségtelenül nevezetes lépést tettek, s a jogfejlődésnek szerencsés lendületet adtak; mert a szabadelvű Anglia (az 1869-iki bankruptey act-ban) ugyanazon elveket emeli érvényre. 2. A 75. §-nak az ingatlan javakra vonatkozó intézkedése tulajdonképen csak folyománya lévén a 73. és 74. §§-ban foglalt határozatoknak, az ott kifejtettek után bővebb indokolást nem tesz szükségessé. Végre 3. miután a nemzetközi jogszabályok érvényesítésére birói kényszer nem létezik, — az egyes nemzetek, a mennyiben valamely jogszabály foganatosítása végett háborút indítani nem akarnak, mint egyedül alkalmas kényszert a retorsiot, azaz ugyanazon elvek, ugyanazon eljárás alkalmazását használják; tehát a külföldiek ellenében ugyanazon eljárást követik, melyet a külföldi állam saját alattvalóik iránt tanúsít. Ennek megfelelőleg teszi a 75. §. a bíróságoknak kötelességévé, hogy ezek a vagyon kiadását illetőleg általában a viszonosság elveinek megfelelőleg járjanak el; tehát a kért kiadást ahoz képest, a mint a megkereső állam eljárni szokott, teljesítsék vagy tagadják meg. Hogy azonban a bíróságok indokolatlan eljárásukkal a nemzetközi forgalmat meg ne zavarják, hogy a kellő tájékozottság hiányában a retorsiot helytelenül ne alkalmazzák, — szükségesnek látszott kötelességükké tenni, hogy a megtagadás egyes eseteit az igazságügyi ministeriumnak feljelentsék. Ennek azután, a külügyi ministerium közvetítésével, módjában álland sok esetben a további következményeket elhárítani, esetleg jövőre nézve az érdekelt államot ellenkező eljárásra birni, vagy a retorsio szigorú alkalmazására nézve a kellő intézkedéseket megtenni. 76-81. §§. A javaslatnak a gyorsaság és olcsóság elveire alapított rendszere azt hozza magával, hogy a határozatok közlésére, a határidőkre és a jogorvoslatokra nézve a peres eljárás szabályaitól eltérő intézkedések állapíttassanak meg annál is inkább, mert a javaslat által czélbavett eljárás egyszerűsége egyáltalán nem követeli azon formalitásokat, melyek a peres eljárásban sok tekintetben az alapos jogszolgáltatásnak, nélkülözhetlen feltételeit képezik. A mi különösen 1. a felek értesítését illeti, erre nézve egyes esetekben a javaslat maga állapítja meg a kellő szabályokat, melyek természetesen minden kijelölt esetben megtartandók lesznek; de e