Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
118 360. sxám. mellett tekintettel kellett lenni arra, hogy az érdekelteknek mindenkori külön perrendtartdsszerű értesítése a csődeljárásban aránytalan költséggel és időveszteséggel járna; hogy továbbá a meg. történt értesítés perrendtartásszerű igazolása sok esetben lehetetlen lenne. Ez okból czélszerűnek és szükségesnek látszott az újabb csődtörvények példájára, a külön értesítés kizárása nélkül, az értesítésre nézve szabályul a határozat kifüggesztését, illetőleg annak a hivatalos hirlap utján történt közzétételét olyképen kijelölni, hogy egyrészről a közzététel esetleg más lapok utján is történhessék; hogy továbbá másrészről az érvényesen történt közzététel a kézbesítést még az esetben is pótolja, midőn maga a törvény a külön kézbesítést megkívánja. És ez annál inkább történhetik, mert a mulasztás következményei a csődeljárásban koránsem felelnek meg azoknak, melyeket a peres eljárás a mulasztással rendszerint egybeköt; a javaslat ugyanis, miként ez annak egyes intézkedéseiből kitűnik, azon elvből indul ki, hogy a csődeljárásban a felek ellenében a makacsságot alkalmazni nem lehet, s e felfogásnak megfelelőleg, a felek mulasztásával az egyes esetekben a makacsság rendes következményeit nem hozza kapcsolatba. A mi magukat a kézbesítéseket illeti, ezekre nézve legegyszerűbb lett volna ugyan a törv. rendtartás szabályait alkalmazni; miután azonban ez esetben is különösen a posta utján eszközlött kézbesítésre nézve bizonyos módosítások lettek volna szükségesek, — legczélszerübbnek látszott kijelenteni, hogy a kézbesítések s a tömeggondnok részéről eredő értesítések, minden esetben posta utján eszközölhetők; eként m ig egyrészről a perrendtartás szabályai szerint eszközlött kézbesítés lehetősége fentartatott. másrészről ugy a csődbíróság, mint a tömeggondnok a posta utján eszközlött kézbesítés tekintetében a felek akaratától, — melyhez a törvk. rendtartás 271. §-a a kézbesítés e nemét köti — felmentetett; tehát tetszése szerint minden egyes esetben a postát választhatja a kézbesítés eszközlésére. 2. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a csődeljárásban a felek ellenében a makacsság rendszerinti következményeit alkalmazni nem lehet, a javaslat 77. §-a következetesen zárja ki mindazon határidők meghosszabbítását, melyeknek tartamát vagy maga a törvény, vagy ennek határain belől a csődbíróság állapítja meg. Ha a csődtörvény a feleket követeléseik bejelentésére, ezeknek különben elvesztése mellett kényszeríti, s a bejelentésre praedusiv határidőt tűz ki, lehetetlen, hogy a vétlen mulasztás által szenvedett hátrányok orvoslására módot ne engedjen, habár e mód sok esetben, mint pl. csődtörvényünk 50. §-a szerint alig ér többet a semminél; ha ellenben a törvény, mint ezt a javaslat teszi, a feleknek a bejelentést a csődper minden stádiumában megengedi, akkor nincs semmi elfogadható ok arra, hogy az egyszer kitűzött és kellően közzétett határidők meghosszabbítása megengedtessék. És ezzel együtt elesik annak szüksége is, hogy az elmulasztott határidő ellenében az igazolásnak hely adassék. A csődeljárást mi sem hátráltatja inkább, mint az, ha bizonyos cselekmények elkésett teljesítése megengedtetik, ha a bíróság az eljárásnak valamely meghaladott stádiumára ismételten visszatérni kénytelen. Valamint a praeclusiot s az edictalis idézést, mely a felek jogainak kétségtelen megrövidítését involválja, általában helyeselni nem lehet, úgy a meghosszabbítást és igazolást, a makacsság elejtésével szemben, igazoltnak tekinteni nem lehetne. Ha a törvény a feleknek a bejelentést a kitűzött határidőn túl is egyszerűen és minden megszorítás nélkül megengedi; ha a mulasztás a felekre nézve a követelés elvesztését nem vonja maga után, úgy valóban feleslegessé válik azon apparátus, mely az edictalis idézés és a praeclusio mellett, a lehető méltatlanságok elkerülése végett szükségesnek és czélszerűnek mutatkozott. 3. A javaslatokra nézve a törvény esetleg kétféle rendszert követhet; ugyanis vagy az mondatik ki szabályként, hogy jogorvoslatnak is csak törvényben kijelölt esetekben van helye, vagy az, hogy a törvényben kizárt esetek kivételével minden birói határozat ellen jogorvoslatnak helye van. Mind a két rendszernek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, azonban
