Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
104 360. szám. NYOLCZADIK FEJEZET. Csó'dhitelezó'k. 59. §. A közadós azon vagyona, mely a zálogos hitelezők, továbbá a különös költségek és tartozások fedezése után fenmarad, a személyes hitelezők kielégitési alapját, vagyis az általános csődtömegét képezi. E vagyonból nyernek tehát kielégitést mindazon követelések, melyek a megelőző §§-ban foglalt határozatok szerint külön kielégítésre nem utalvák, illetőleg külön kielégítésre igényt nem tarthatnak. Valamint azonban a speciális massáknál, úgy az általános csődtömegnél is, mindenekelőtt azon költségeknek és tartozásoknak kell kielégittetni, melyek arra vonatkoznak, melyek annak érdekében tétettek és keletkeztek; magától értetvén egyrészről, hogy az általános tömeget terhelő költségeknél és tartozásoknál is alkalmazandók azon elvek, melyek a javaslat 47 — 50. §§-aiban a tömeg költségei és tartozásai tekintetében megállapittatnak; másrészről, hogy a személyes hitelezők kielégítéséről addig szó nem lehet, mig a költségek és tartozások kiegyenlítve nem lettek. Habár a javaslat, miként ez az általános indokolásban már kiemeltetett, a személyes követelések kiváltságolását indokolhatónak nem találja; mindamellett nem téveszthette szem elől azon fontos okokat, melyek a személyes követeléseknél is bizonyos előjogok megállapítását s egyúttal ezeknek kiváltságos kielégítését követelik. Ez okból már az 59. §-ban, mely a csődhitelezőkre nézve mintegy általános intézkedésnek tekinthető, szükségesnek látszott kimondani, hogy az egyes osztályokba sorozott követelések azon sorrendben elégitendők ki, melyet a javaslat e részben az egyes osztályok felállításával kijelöl; miből önként következik, hogy addig, mig az első osztályba sorozott követelések teljesen kielégítve nem lettek, a második osztályba eső követelésekre a sor nem kerülhet. Hogy az egyes osztályokba sorozott követelések közt mennyiben kell különbséget tenni, hogy tehát azoknak egymás felett mennyiben kell elsőséget biztosítani, az a következő §§. indokolásában leend külön kiemelve. 60—63. §§. Azon reformok közt, melyeket az újabbkori legislatio a csődeljárás terén felmutathat, alig van egy, mely a régibb törvények intézkedéseivel szemben oly nevezetes eltérést mutatna, mint a személyes — csőd — hitelezők igényeinek teljesen új alapokra fektetett korszerű szabályozása. E reform iránya s annak eredményei általános vonásokban, már az általános indokolásban jeleztettek; a hol különösen a nő előjogainak,a váltóbeli és más személyes követelések közt létezett különbség megszüntetésének jelentősége és szüksége kiemelve s egyúttal azon felfogás, mely a jelzett reformoknál irányadóul szolgált,kellően méltatva lett. Az általános indokolás ide vonatkozó része tehát bizonyos tekintetben feleslegessé tette azt, hogy e helyütt az irányadó elvek általánosságban kiemeltessenek, hogy a javaslat rendszere általánosságban indokoltassék. Ennélfogva a 60—63. §§-ban foglalt intézkedések indokolásánál elég lesz egyrészről magukat ez intézkedéseket igazolni, s másrészről azon eltéréseket kijelölni, melyek a szóban lévő intézkedések, és jelenlegi törvényünk e részbeni határozatai közt léteznek. Ennek előrebocsátása s annak constatálása mellett, hogy az ötödik magyar jogászgyülés is lényegileg e javaslat álláspontját tette magáévá, az egyes §§. indokolására következő megjegyzések látszanak szükségeseknek: 1. Miután a javaslat a csődhitelezők osztályozásánál sem általában, sem a részletekben feltétlenül egyik európai törvényhez sem csatlakozik, — az elfogadott rendszer s az annak megfelelő egyes intézkedések helyességének vagy helytelenségének alapos megítélését
