Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 105 mi sem könnyítheti meg inkább, mintha a nevezetesebb törvényeknek a csődhitelezők osztályozására vonatkozó intézkedései főbb vonásaikban egymás mellé állíttatnak. A közönséges német jog, mely az egyes intézkedéseknél kimutatandó eltérésekkel a római jog elvei szerint állapítja meg határozatait, a csődhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. A német particularis törvények az osztályozást illetőleg 3 cathegoriát képeznek; az elsőbe azok tartoznak, melyek némi módosításokkal a közönséges német jog rendszerén alapulnak, és melyek közül lényegesebb eltérést csak a hamburgi csődtörvény, mely a kiváltságolt special hypothekát a személyes hitelezők közé sorozza, továbbá az oldenburgi, hannoveri és lübecki csődtörvények mutatnak, melyek a privilegiált hypotheka második osztályát nem ismerik, végre a brémai csődtörvény, mely a közönséges német jog negyedik osztályát is mellőzi; a második cathegoriát azon csődtörvények képezik, melyek elejtve a generális hypothekát,- a zálogos és kiváltságos hitelezőket a csődhitelezők közé helyezik; végre a harmadik cathegoriába azon törvények sorozhatok, melyek a fogalmilag egyenlő előjogoknak csak egy osztályát ismerik, s csak bizonyos személyes követeléseknek egymás közt adnak elsőséget. Ez utóbbi törvények közül a porosz csődtörvény a kiváltságolt személyes hitelezőknek nyolcz osztályát különbözteti meg, és minden más személyes követelést egy osztályban rendel kielégíttetni. Magukra az egyes osztályokra nézve a porosz csődtörvény az ingatlan vagyon tekintetében megállapított elveket jelöli ki irányadóul. Afranczia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény egyedül a munkások béreir'ól és a segédek fizetéséről rendelkezik; egyebekben megállapítja ugyan az ingó vagyon liquidálását és felosztását a hitelezők közt a nélkül, hogy ezek mikénti sorozásáról intézkednék; mert mindössze arra szorítkozik, hogy az eljárási és kezelési költségek, továbbá a közadósnak engedett segélyezés előleges levonását rendeli. Az osztrák csődtörvény, félve a túlságos radicalismustól, habár a sokféle osztályozás helytelenségét elismeri, lényegileg az 1853-iki ideiglenes csődrendtartás intézkedéseit acceptálja, és a csődhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. Végre a német csődtörvény lényegileg az angol és amerikai törvények felfogásához közeledve, a csődhitelezők külön osztályozását nem állítja fel, hanem bizonyos tételeket egymás előtti elsőséggel rendel kielégíttetni, s e mellett a kiváltságolt tételek több oly nemét mellőzi, melyeket úgy a porosz, mint az osztrák csődtörvény részint a közérdek, részint a humanismus szempontjából előnyös kielégítésben részesít. A javaslat ép ugy, mint a német csődtörvény, a csődhitelezőknek három, nemét különbözteti meg, s ezeket három különböző osztályba sorolja a nélkül, hogy az érintett törvényt mindenben követné. Igaz, hogy a személyes követelések közt, illessék azok akár az államot, akár egyeseket, a szorosan vett jog szerint különbséget tenni nem lehet; igaz, hogy az előjogok, bármily gondossággal rendeztessenek is azok, a csődeljárásnak úgy a közadós, mint a hitelezők szempontjából csak hátrányára vannak; mert egyrészről kétségtelen nehézséget okoznak a sorozásnál és másrészről lehetlenné teszik a hitelezőknek, hogy ezek a közadós vagyoni állásáról maguknak biztos tájékozást szerezhessenek; igaz továbbá, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése ha nem is jogtalanságra, de méítatlanságra vezet, a mennyiben azok a többiek rovására elégíttetnek ki, s ez utóbbiaktól gyakran az egész kielégítési alapot elvonják. Tekintve azonban, hogy a forgalom lehető biztossá ^ct ? S clZ egyeseknek ez által feltételezett érdekei jogos védelemre csak annyiban számithatnak, a mennyiben ezt a salus publicá-nak minden körülmények közt szem előtt tartandó követelményei megengedik, illetőleg ki nem zárják; tekintve továbbá, hogy a törvény azon védelmet, melyben a kiskorúakat és gondnokoltakat részesíteni kívánja, illusoriussá tenné az által, ha ezeknek a kötelességellenes vagyonkezelésből eredő igényeit a közönséges követelések sorába helyezné; KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET u
