Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 103 a 93. §.k) pontját a jelen esetre alkalmazni lehet — hasonlag csak az eljárás szempontjából intézkedik. A javaslatnak tehát, mely a szóban lévő díjak és kiadások tekintetében magánjogi intézkedéseinkre nem utalhatna, az érintett irányban okvetlenül intézkednie kellett, magától értetvén, hogy a kérdéses jog a dolog birtokához van kütve olyképen, hogy annak kiszolgáltatásával maga a zálogjog is megszűntnek tekintetnék; mert ez esetben az alap, melyhez a jog fűződik s mely a külön kielégitést biztositja, megszűnnék. 3. A bérbeadóknak és haszonbérbeadóknak a törvényk. rendtartás által biztositott zálogjogán a csőd esetében sem történhetik változás; miért is kimondandó volt a javaslatban, hogy a most érintett jogok hatálya teljesen egyenlő azzal, melyet a kézi zálog az egyes hitelezőknek biztosit. 4. A német kereskedelmi törvény a bizományosnak, szállítmányozónak és a fuvarozónak zálogjogot, illetőleg külön kielégitést ad a bizományi, szállítmányozott és fuvarozott árukra nézve; ezenfelül a kereskedelmi törvény a sorrendet is megállapitja, mely a bizományos, szállítmányozó és fuvarozó követeléseinél megtartandó. Ily körülmények közt mi sem természetesebb, mint az, hogy a jelen javaslatnak sem a zálogjog, sem az elsőség megállapításába bocsátkozni nem lehetett, hanem mindössze arra kellett szorítkozni, hogy minden lehető félreértés elkerülése végett kijelenti, miszerint a kereskedelmi törvény e részbeni intézkedései csőd esetében sem szenvednek változást, hogy tehát az érintett hitelezők elsőségére nézve, csőd esetében is a kereskedelmi törvény intézkedései szolgálnak irányadóul. 5. Az in rem versio természetének és joghatályának megfelelőleg, ki kellett mondani, hogy azokat, a kik bizonyos dolgokra valamit hasznosan fordítottak, az ebből eredő követelésüknek, a még meglevő hasznot meghaladó részére nézve a zálogos hitelezőkkel egyenlő jogok illetik, a mennyiben a dolognak a visszatartási jog alapján még birtokában vannak. III. Bányavagyon által biztositott hitelezők. 58. §. Az 58. §-ban foglalt intézkedések, a lényeget illetőleg, nemcsak az ideiglenes törvénykezési szabályokkal (IV. 13. §.), hanem mint a bányaiörvényjavaslat (284. §.) határozataival is megegyeznek, s e helyütt indokolást csak annyiban tesznek szükségessé, a mennyiben úgy a jelenlegi törvényes szabályoktól, mint a bányatörvényjavaslat intézkedéseitől eltérnek. Eltérés mutatkozik mindenekelőtt az 1. pont alatt érintett állami követelésekre nézve, melyeknek az ideigl. törvénykezési szabályok csak egy évre, a bányatörvényjavaslat idézett §-a pedig a csődöt közvetlenül megelőző két esztendőre biztosit elsőséget. Ezzel szemben a javaslatnak az osztrák csődtörvény intézkedéséhez kellett alkalmazkodni, s e tekintetben a bányatörvényjavaslat intézkedése sem képezhetett akadályt; mert egyrészről nem lehet semmi kétség az iránt, hogy e javaslat intézkedése egyedül a törvénykezési rendtartás 446. §-ában foglalt határozatra való tekintettel lett felvéve; mert továbbá másrészről az, a jelen javaslatban határozott ellenmondást képezne. Egyébiránt nem leend semmi esetben sem felesleges, ha a bányatörvényjavaslat kérdéses intézkedése, a mennyiben az a jelen javaslat után lenne törvénynyé, mődosittatik, nehogy a két törvény ily fontos kérdésben egymással ellenkezzék.