Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.

Irományszámok - 1878-323. Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről

222 323. szám. Ezen szakasz rendelkezése Összhangzásban van az 1868: XL. t. ez. 55-ik szakaszával. Kivitelt képez ez alól a 23. §-ban felemiitett azon eset, a midő'n a kiköltöző' Ausztriában akar letelepedni. Ezen kivételt eléggé indokolja a magyar államot az osztrák-magyar monarchia másik felével összekötő államjogi kapcsolat, melynek az 1867: XII. t.-cz. 8. és 9. §§-ban is kifejezett folyománya: a védelem közössége és együttessége, továbbá az, hogy a hadügy eszköze a közös védelemnek. Nem tagadandó meg tehát az elbocsátás attól, a ki védkötelezettségének még nem tett eleget s Ausztriában akar letelepedni azért, mert védkötelezettségét — a mely köztünk közös és együttes — ott is teljesítenie kellend. A 24. §. felsorolja azon további feltételeket, a melyek kimutatása nélkül az elbocsátás nem adható meg. Az első feltételnek, mely szerint csak a jogcselekvési képességgel bíró bocsátható el, a 8. §. 1-ső feltételeinek indoka szolgál alapul, az t. i., hogy csak a jogcselekvési képességgel biró egyén van képesítve azon köteléket feloldani, a mely hazájához kapcsolja. A 2. és 3. feltételek azon körülményben lelik fel indokukat, hogy a magyar állam területén kivül a magyar adó be nem hajtható s a magyar büntető birói Ítélet végre nem hajtható. Ezért kellett ezen feltételeket Ausztria irányában is fenntartani. Az elbocsátás továbbá a béke idejére szoríttatott s csak a 25. §-ban adatott hatalom Ő Felségének, háború idejében ez iránt esetről-esetre határozni, mert háború idején a haza polgárait rendszerint nem nélkülözheti s a közveszély a kivételt eléggé indokolja. A 26. §. szerint az elbocsátás épen ugy, mint a honosítás (7. §.) kiterjesztendő volt az elbocsátott férfi nejére és a 22. §. korlátai között, az atyai hatalom alatt levő gyermekeire. A 27., 28. és 29. §§. az elbocsátás körüli eljárást szabályozzák. Az utóbbi §. azon rendelkezése, hogy az elbocsátás érvénytelenné válik, ha az elbocsátott bizonyos idő alatt ki nem költözik, azon feltevésen alapul, hogy az elbocsátott kiköltözési szándékát megváltoztatta s czélja az, hogy az ittmaradás újabb alakiságok által meg ne nehezíttessék. Az állampolgárság elvesztésének 2-ik módja a hatósági határozat, mely a 30. és 31. §§-ban van szabályozva. Esetei: 1. midőn a távollevő magyar állampolgár országos hatósága által a visszatérésre felszólittatik s vissza nem tér; 2. midőn magyar állampolgár országos hatósága engedélye nélkül más állam szolgálatába áll s ebből annak felszólítására ki nem lép. Mindkét esetben a magyar állampolgár hazája iránti kötelességét oly kiváló módon sérti meg, hogy kizárása teljesen indokolt.