Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.

Irományszámok - 1878-323. Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről

323. szám. 221 Ily esetekre kivételt kell tenni az általános szabály alól. Ezen kivételt tartalmazza a 17. §. Azonban, ha ez ily érdemes egyénektől nem kivántatik is meg, hogy valamely bélföldi község kötelékébe fel legyenek véve, hogy a belföldön öt év óta megszakítás nélkül laktak legyen és az adózók lajstromába 5 év óta bevezetve legyenek: azt meg kell követelni tőlük, hogy legalább szándékuk legyen a belföldön letelepedni, mert tiszteletbeli állampolgárság létesítése nem áll az állam érdekében. Azokra nézve, a kik ily rendkívüli módon honosíttattak, azon esetre, ha valamely belföldi község kötelékébe való felvételért nem folyamodtak, a 17. §. 2-ik bekezdése azt rendeli, hogy községi illetőségük egyelőre Budapest legyen. Ezen rendelkezés az 1876 : V. t. ez. 1-ső §-a azon intézkedésének kifolyása, mely szerint minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia. Mivel ezen törvény Horvát-Szlavonországokra érvénynyel nem bir, a horvát-szlavón törvények pedig Magyarországon nem érvényesek, nem lehetett sem az idézett magyar törvény 14. §-a értelmében a belügyministerre, sem az illető horvát-szlavón hatóságra bizni a királyi oklevéllel honosított községi illetőségének megállapítását s czélszerűnek mutatkozik ez iránt a törvénybe venni fel rendelkezést, melynek joghatálya különben csak addig tart, mig a honosított más község kötelékébe nem véteti fel magát. A 18. §-ban az eddigi törvény általi honosítás jogkövetkezményeivel szemben, czélszerűnek látszik annak kimondása, hogy a honosított ez által magyar nemességet nem nyer. A 19. §-ban foglalt jogvélelemre vonatkozólag megjegyeztetik: Sokan vannak olyanok, a kik a magyar korona országai területén születtek s a kiknek szülőik hosszabb vagy rövidebb ideig laktak, a nélkül, hogy az utóbbiak állampolgársága iránt felvilágosítás szerezhető lenne. Azon lelenczek száma is nem kevés, a kik a belföldön találtatnak a nélkül, hogy szülőik kipuhatolhatok lennének. Ezeket, a kiknek első tekintetük magyar földre esett, sem nem volna méltányos, sem hasznos e hazából kizárni mindaddig, mig idegen nemzetiségük leszármazásuk alapján be nem bizonyittatik. A 20. §. a magyar állampolgárság elvesztésének módjait sorolja fel. Ez legnagyobb részben pótlása az e tekintetben hiányos eddigi magyar törvéayeknek és szokásnak. A magyar állampolgárság elvesztése első módjául a 21. §-ban az elbocsátás emlittetik fel. Itt átalánosságban csak az jegyzendő meg, hogy az államkötelékből való elbocsátás az állam érdekéből korlátozható ugyan, de tekintette] az államok között kifejlődött forgalomra, végképen meg nem tagadható. A 22. §. az egyik legfontosabb korlátot tartalmazza, rendelvén, hogy az, a ki katona-kötelezettségének meg nem felelt, el nem bocsátható.