Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról

247. szám. 41 többsége arra, hogy a nyugoti külföldi (porosz) hálózattal Oderbergben közvetlenül érintkező ezen egyetlen pályánk egész odáig egy, a magyar területen székelő igazgatóság által kezelt, s igy magyar érdeknek szolgáló vezetés alatt álljon, hogy e megváltást csakis azon esetben indítványozhatná a képviselőház előtt, ha a jablunka-oderbergi osztrák területen fekvő vonalrészt is hajlandó volna a magyar államnak, mint pályabirtokosnak, kezelésébe bocsátani az osztrák kormány, s igy az államositás kedveért nem kellene a ránk nézve döntő becsű közvetlen csatlakozásról lemondani. Mivel azonban erre, tekintettel arra, hogy létező törvényeink csak közös vasuttársulatokat ismernek, közös állami vasutakat pedig nem, s igy ezek végett különös egyezkedésekre volna szükség Ausztriával, még pedig nemcsak az osztrák kormánynak administrativ utón esetleg kinyerhető , de az osztrák Reichsrathnak törvényhozási engedélye tárgyában is: vagyis új közjogi alkudozások kedvező eredménye szükséges, erre pedig a kormány felvilágosításai szerint most nincs kedvező kilátás; — a bizottság ezen eljárást később, esetleg előnyösebb időre tartva fent, most nem javasolhatja, nem is emlitve azon veszedelmet, mely ily átvétel esetén abban rejlenek, hogy az elsőbbségi kötvények birtokosai egy praecedensre hivatkozva, a megvétel esetén az államtól szelvényeiknek aranyban fizetését követelhetnék, mely engedmény, tekintettel az e pályánál a részvények és elsőbbségi czímletek közt levő különös arányra — további 300,000 frtnyi új évjáradéknyi terhet róhatna az államkincstárra. II. A garantia-teher megosztását illetőleg, a következőkre bátorkodik a bizottság felkérni a t. képviselőház figyelmét: Az 1867. évi XV. t. ez. 7. §-a értelmében a közös vasutak szerződésszerű biztosítékait illetőleg külön egyezmény kötendő, a mely egyezmény természetére némi útmutatásul szolgált ugyanazon §. első kikezdése, mely a nem közös vasutak biztosítási terheit a territoriális államkincstárra rótta. Ezen §-ban a kassá-oderbergi vasút is meg van nevezve. Ezen törvényes intézkedés alapján az 1875. évi deczember hó 23-án felvett jegyzőkönyv értelmében elhatároztatott, hogy az állambiztositási előlegek megállapítása czéljából elkülönitett üzleti számadások vezetendök. Mindegyik vonal saját bevételei és kiadásai ezen vonal számlájába vezetendők, a közös kiadások bizonyos kulcs szerint elosztandók; a közös bevételek pedig a szállított árú által mindkét területen átfutott pályahossz mértföldaránya szerint osztandók el. Ily közös kiadások kiválóképen: 1. a központi igazgatás költségei, melyekre nézve kulcsul a hosszmértföldek és vonatmértföldek százaléktételeinek számtani középszerese fogadtatott el; 2. a járműtelep költségei, ide értve ezek garantia-terhét, fentartását, az egész menet és vonat-mozgósitási szolgálatot és végre a kocsibéreket, melyekre nézve kulcsul a vonatmértföldek és bruttobevételek százalék-tételeinek számtani középszerese lett elfogadva. Tehát garantiális pótlékképen mind a két állam azon különbözetet viseli, mely a saját vonalán elért tiszta jövedelem és a saját vonalára elvállalt garantia-teher közt mutatkozik. Kétségkívül előnyösebb lett volna a magyar kincstárra nézve a két állam közti megosztás tárgyát csakis az összes vasút tiszta bevétele és ,az összes garantia-teher közti különbözet, vagyis az állam által pótlandó jövedelmi hiányra szorítani; ép ugy, a mint a territoriális megosztásnál is sokkal jobban kedvezett volna az osztrák államkincstár érdekeinek azon az osztrák meghatalmazottak által javasolt — felosztás, hogy a számadások elkülönitett vezetése mellett, a garantia-teher az építési költségek arányában osztassék meg, KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. VIII. KÖTET. 6