Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
30 247. szám. megengedi a megnyitás mérvében szakaszonként a biztositéki összegek folyóvá tételét, az egész engedélyezett vonal forgalombatétele napjától kilencz évre terjeszti ki az adómentességet stb. Ezen biztositéki összeg, az eredeti engedélyokmány szerint 80% árfolyam mellett 52.998,000 névleges összegnek felelt meg; a pótengedély szerint módosítva, de az árfolyamot a közbejött változások folytán csak 70% árfolyam mellett számítva, az öt millió névértékű, kincstári részvényeket pedig alpári véve, 58.237,800 frt névleges összegnek felelt meg, melynek kamatozására és törlesztésére összesen 2.948,390 ezüst forint esett. Ezen pénzügyi alap> a bekövetkezett változások daczára is sértetlenül maradt, A biztosított összeg ily magas volta, s az államkincstár által elvállalt kedvezmények daczára sem mutatott nagy kedvet az üzletvilág e vállalat létesítéséhez; sőt azon tényből r hogy annak kiépítését a vállalkozók folytonosan igyekeztek másoknak adni át, egyenesén azt kell következtetnünk, hogy az akkori pénzügyi viszonyok közt az e vállalatnak nyújtott előnyök egyáltalában nem voltak túlságosan kecsegtetők az építési nyereségre nézve, főleg miután az építésre számított effectiv-összegek igen szűken voltak kimérve. Az eredeti engedélyesek ugyanis még az építkezések megkezdése előtt 1867. évi aug. 31-én, a Brüsselben André Langrand-Dumonceau vezetése alatt alakult Banque de credit foncier et industriell-el, egy egyezményt kötöttek, melylyel a kassa-oderbergi vasút építéséreés üzletére vonatkozó jogaikat és kötelezettségeiket a most említett bankra átruházták. Midőn, azonban ezen bank kötelességeinek eleget tenni nem volt képes: egy, 1867. deczember hó 16-án kelt szerződéssel, a közte és az eredeti engedélyesek közt keletkezett szerződést a »Société de credit foncier mternationale«-ra ruházta át. Ezen folytatólagos átruházások, a mellett, hogy a pálya kiépítése miattok folytonoskésedelmet szenvedett, annyira zavarttá tették a helyzetet, hogy a kormány már magának azon kérdésnek tisztázása végett, hogy ki tekintendő voltaképen engedélyes gyanánt, tárgyalásokat volt kénytelen tartani, a melyeknek alapján egy, az összes érdekeltek által aláirt egyezmény jött létre, mely egyezmény szerint: a) az engedély-okmány és a kiegészítő okmányban gyökerező jogok és kötelezettségek, valamint a legfelsőbb engedély maga is, a »Société de credit foncier internationale«-ra átruháztatik; b) az egyezkedő felek egyetértőleg kinyilatkoztatják, hogy az engedély-okmányban az Eperjesről Przemyslig és a Zsolnától Komáromig vezető vasutvonalak építésére vonatkozólag nyert előjogról lemondanak; c) az illető szállítási és építési feltételeken a szükséges javítások és változtatások a kormány kívánatára a vállalkozókkal egyetértőleg eszközöltetni fognak. Ezen szerződés szerint a Société de credit foncier internationale-ra ruháztatván át az engedély, a nevezett bank a kassa-oderbergi vasút részvénytársaságnak szervezése tárgyában egy pénzügyi szabályzatot mutatott be gr. Lónyay Menyhért akkori m. kir. pénzügyminister urnák. Ezen szabályzat értelmében a bank átveszi fizetésül a társaság összes czímleteit az államkincstárnak alpári átadott 25,000 db. részvény kivételével, az épités és pénzbeszerzéseit; tehát ezen czímletekért, mint szintén a liberált részvényekből befolyó öt millió forintért, mint generál-vállalkozó, úgy az épités, mint a pénzbeszerzés összes esélyeit, valamint az időközi kamatokat és az időközi igazgatás költségei, is magára vállalja. Megállapittatott ehhez képest az is, hogy a munkálatok haladásához képest fizetésül a bank elfogadja a társaság részvényeit és kötvényeit, és pedig Vs részben részvényeket, V» részben kötvényeket, mindkettőt bank- vagy államjegyekben számitandó 116 frt 46 kr. osztrákértékű átlagos árfolyam mellett, a mi 58 # 228% árfolyamnak felel meg.
