Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.

Irományszámok - 1878-189. A közoktatási bizottság jelentése, „a magyar nyelv tanitásának kötelezettségéről, a népoktatási tanintézetekben”, szóló törvényjavaslat felett

189. szám. 141 Következvén a 118. számú törvényjavaslat részletes tárgyalása, a bizottság azt részben a minister hozzájárulásával nemcsak szerkezetében, hanem lényegében is módosította és van szerencséje a saját megállapodásai szerint összeállított törvényjavaslatot, */. alatt tiszteletteljesen és következő indokolással bemutatni. A szerkezetre és az intézkedések sorrendjére vonatkozólag azonban mindenekelőtt szükségesnek tartjuk általánosságban megjegyezni, hogy a bizottság három irányban haladt. Először is vizsgálat alá vévén a czélra vezető és rendelkezésére egyedül álló eszközöket, úgy találta, hogy a magyar nyelv köteles oktatása főleg az arra alkalmas tanítók (tanítónők) kiképeztetésének biztosításától függ ; és azért a törvényjavaslatba első sorban a tanitó és tanítónő-képző intézetekre és azután magukra a tanítókra vonatkozó oly intézkedéseket vett fel, melyek összhangban az 1868 : XXXVÍII. t.-cz. rendeleteivel, a tanitó- és tanitónőjelölteknek a magyar nyelvben kiképeztetésére előnyös befolyást gyakorolhatnak és azt lehetőleg biztosítják. Másodszor előtérbe lépett a tanítók működési tere, t. i. a népiskolák; és itt a bizottság szükségesnek találta a kivétel nélküli intézkedést, illetőleg a magyar nyelvnek a köteles tantárgyak közé felvételét, az iskola minőségére való tekintet nélkül kimondani és a törvényjavaslat ezen rendeletének életbeléptetését, a magyarul tudó tanítók alkalmazhatóságához kötni. És végül gondoskodnia kellett a bizottságnak a törvény végrehajtásáról, illetőleg intézkedései sanctiójáról. Áttérve már most a részletek indokolására, a törvényjavaslat czímét, a szerkezet helyessége szempontjából, a következőleg állapította meg a bizottság: „Törvényjavaslat a magyar nyelv tanításáról, a népoktatási tanintézetekben." A bevezetést, a törvényjavaslat rendeltetésének rövid megjelöléséül, a bizottság a ministeri szöveg szerint megtartotta. Az 1. §. a 118. számú törvényjavaslat első szakaszától lényegében abban tér el, hogy helyesebb szerkezetbe öntött rendelkezése, nem csak a felekezeti, hanem minden másnemű tanitó-képző intézetre is kiterjesztetik és ezzel a bizottság bármely kivételre vonható következtetést kizár. Á. 2. §. helyesebb szerkezetet nyert s abban különbözik a minister javaslata 2-ik §-ától, hogy az abban foglalt rendelkezés életbelépése, az év és nap kitételével határozottan megállapíttatik, mi annyival inkább mutatkozik czélszerűnek, meri minden, a závklőre vonatkozható eltérő magyarázatnak, a végrehajtás biztonsága szempontjából, elejét kellé venni. Továbbá a minister javaslatának harmadik sorából a »senki* szó kihagyatott, és a magyar nyelv tudása is határozottan körvonaloztaíott az által, hogy ».a magyar nyelvet* szavak után ezen kifejezés >beszédben és írásban annyira el nem sajátította* tétetett. Szükségessé tette a 2-ik §. ezen irányú kijavítását az, hogy a bizottság a magyar nyelvben szerzendö jártasság megbirálásához, a törvény által igényelt mérték határozott kitételét elkerülhetlennek tartotta. A bizottság javaslatának 3-ik §-a lényegében eltér a 118. számú törvényjavaslat 3-ik szakaszától. A minister törvényjavaslatának ezen szakasza a magyar nyelvnek 6 év alatt elsajátítását, minden már hivatalban levő vagy a 2-ik §-ban említett 3 év eltelte előtt hivatalba lépendő tanítótól követeli és kivételt csak az 50-ik életévét betöltött tanítókra nézve enged.