Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.

Irományszámok - 1878-189. A közoktatási bizottság jelentése, „a magyar nyelv tanitásának kötelezettségéről, a népoktatási tanintézetekben”, szóló törvényjavaslat felett

142 189. szám. A bizottság ezen §. rendelkezését túlzottnak találta, és ez okból a ministeri javaslat szövegének elejtésével, egy három pontból álló új szakaszt szerkesztett. Az első pontban kifejezni óhajtja a bizottság azon határt, meddig e törvénynek nézete szerint mintegy visszaható erőt adni teljes méltányossággal lehet. Ugyanis az 1868: XXXVIII. t. ez. 88. §-a a tanitóképezdék köteles tantárgyai közé a magyar nyelvet is felvette, és az idézett törvény ezen intézkedése mindennemű tanitóképző intézetekre is kiterjed. — Már most fel kellé tennie a bizottságnak azt, hogy az azon törvény életbelépése óta oklevelet nyert tanítók, a magyar nyelvvel legalább is annyira megismerkedtek, hogy annak további, az ezen javaslat által igényelt mérvű elsajátítása reájuk nézve nem szerfelett terhes, vagy épen lehetetlen. A bizottság tehát ugy vélekedett, hogy a mig egyfelől az 1868: XXXVIII. t. ez. hatályba lépte, illetőleg a hatályba lépés első tanfolyamának eltelte előtt hivatalba lépett tanítóktól azt, hogy a magyar nyelvet 6 év alatt megtanulják, méltányosan követelni már azért sem lehet, mert a nyelvnek elsajátítása azokra nézve, kik az 1868: XXXVIII. t. ez. által megkívánt mértékig nem tanulhatták meg e nyelvet, a gyakorlati életben rendkívüli nehézségekbe ütközvén, a törvény ezen kívánalmának eleget tenni nem képes tanítóval szemben, épen nem volna jogos esetleg a leghatékonyabb eszközt: az elbocsátást alkalmazni; korhoz csatolt felmentés pedig, a tanulási képességre való tekintettel, igen relativ természetű és visszaélésekre alkalmat szolgáltató kivétel, mely már mint ilyen sem helyeselhető; addig másfelől az 1868: XXXVIII. t. ez. álláspontjára helyezkedve, az 1872. évtől 1881. év végéig tanfolyamot végzett tanítói pályára lépett vagy lépő tanítóktól, mint a kik már az idézett törvény által is kötelezve voltak, a magyar nyelv tanulására, egész jogosan lehet követelni, hogy a mennyiben a magyar nyelvet sajátos viszonyaink mellett még sem tudták a tanitóképezdei egész tanfolyam alatt elsajátítani, azt egy újabb elég nagy záridő alatt megtegyék. E szerint a bizottság a határt egy létező törvény alapján vonta meg; meg kellett pedig ezen intézkedést a megjelölt határok közt még azért is tartania, mert a javaslat szempontjából nem lehet czélirányos, hogy a fent érintett, időközben kikerült vagy még kikerülendő tanítók — korra nézve még fiatal emberek — nagy száma, ezen alkotandó törvény alól kivétessék. A 4 év záridőt a bizottság elegendőnek tartja, mert 1 évvel több is, mint a rendes tanitóképezdei tanfolyam és mert azon vélekedésben van, hogy a 4 év alatt ez irányban kötelességét nem teljesítő tanitó, nem bír annyi buzgalommal sem, hogy annak 6 vagy több év alatt megfeleljen. A szakasz második bekezdésű pontja, az előző pont szerint szerzendő képesség igazolásáról gondoskodik, és e czélból megbízza a ministert, hogy tisztán az ezen 4 év alatt megszerzett és tanításra alkalmas nyelvképesség megbirálására, rendeleti utón vizsgálatot szabályozzon. Gyakorlati rendszabály ez, mely sok egyéb nehézség eloszlatása mellett, lehetőségét adja meg annak, hogy a minister a viszonyok és kifejlendő körülményekhez alkalmazkodva, hajtassa végre az alkotandó törvény ezen §-át. Végül ezen §. harmadik pontja háromféle lényeges intézkedést tartalmaz. Az első intézkedés vonatkozik arra, hogy oly községekben, hol magyar és nem magyar ajkúak vegyesen laknak, a fennálló és felállítandó bármily nemű népiskolákban, 1883-tól kezdve csak is oly tanitó stb. alkalmazható, ki a magyar nyelvet tanítani képes. — Ezen intézkedés némileg megfelel annak, melyet az 1868: XXXVIII. t. ez. 58. §-a tartalmaz, a lényeges különbség azonban abban fekszik, hogy a javaslat nemcsak a községi iskolákról szól,