Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.

Irományszámok - 1878-186. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról” szóló törvényjavaslat iránt

108 186. szám. A törvényjavaslat tehát a közérdek által igazolt, történelmileg fejlődött és megszilárdult elvet erősített meg, midőn a törvényen kivül, a kihágásoknak más forrásait is elismerte, mihez a bizottság hozzájárulván, csupán azt tartotta szükségesnek, hogy az 1-ső §-ban kifejezetten megjelöltessék azon keret, melyben belül ministeri rendeletek és szabályrendeletek által, egyes cselekmények vagy mulasztások kihágásoknak minősíthetők. Helyesli a bizottság azt is, hogy bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv általános határozatai a kihágásokra nézve is alkalmazandóknak jelöltetnek meg, kivétel pedig csupán annyiban állapittatik meg, a mennyiben a kihágás természete eltérő intézkedéseket tesz szükségessé. Helyesli végre a büntetés rendszerét, azt, hogy kihágások büntetéseiül az elzárás és a pénzbüntetés lőn megállapítva, — hogy ezen büntetéseknek ugy általános, mint az egyes kihágásokra vonatkozó különös maximuma mellett, csakis az általános minimum lőn meghatározva, enyhitő körülmények esetében pedig, az elzárásnak pénzbüntetésre való átváltoztatása van megengedve, mert ezen intézkedések a bírónak szabad kezet adnak arra nézve, hogy egyes esetekben, a fenforgó körülmények méltatásával állapithassa meg a büntetést. A törvényjavaslatnak részletes tárgyalása során a bizottság némely módosításokat, kiegészítéseket és kihagyásokat tartott szükségeseknek s ezeknek megfelelően, a módosított szöveget V. alatt bemutatván, a változtatások indokolására — mellőzve a jelentéktelen s inkább szerkezeti módosításokat — a következőket bátorkodik előadni. A törvényjavaslat czíméből a bizottság a >rendöri< szó kihagyását határozta el, mert a javaslat több oly cselekvényt is minősít kihágásnak, a melyek rendőri természetűeknek nem tekinthetők. Az 1-ső §-hoz (M. J. 1. §.) hozzáadatott, hogy >ugy a ministeri rendélet, mint a szabályrendeletek csupán valamely rendőri tilalomnak vagy rendelkezésnek megszeghet minösithetik kihágásnak*, a mi a végből szükséges, hogy ez által, szemben azzal, miszerint maga a törvényjavaslat másnemű cselekvényeket is minősít kihágásnak, a rendeletek és szabályrendeletek terjedelmének szűkebb korlátai, kifejezetten legyenek megállapítva. A 2-ik §. és az ezzel összefüggő 20-ik §., melyek a btk. 85. §-a folytán, az életkoruk tizenkettedik évét túlhaladott, de tizenhatodik évét még be nem töltött kiskorúak által elkövetett vétségeknek megbüntetésére nézve szükséges intézkedéseket tartalmazzák, kihagyattak, és az e részben szükséges intézkedések kibővítve, az általános határozatok utolsó §-át képező 3 2-ik §-ba vétettek fel. Ezen cselekvények a javaslat szerint is megtartják jellegüket és az által, hogy a kihágásokra rendelt büntetésekkel büntettetnek, nem változnak át kihágásokká; — miért is czélszerübb, az erre vonatkozó intézkedéseket mintegy elkülönítve, az általános rész végén összefoglalni. A 17-ik §-ban (M. J. 17. §.) a pénzbüntetés minimuma 25 krról 50 krra emeltetett; mert az értékviszonyok figyelembe vételével 25 kr. összeget, érezhető büntetésnek tekinteni alig lehet. A 19-ik §-ban (M. J. 19. §.) a bizottság 8 nap helyett 3 napban állapította meg azon büntetési tartamot, melyen túl az életkoruk 20-ik évét túl nem haladott elitéltek büntetésüket, a netalán helyben levő javító intézetben állják ki; mert a mennyiben helyben