Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-77. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról

77. szám. 361 A jelen törvényjavaslat mindjárt élén, az 1. §-ban meghatározza azon forrásokat, melyekből valamely cselekménynek rendőri kihágássá nyilvánítása keletkezhetik. Ezeknek elseje: a törvény; másodika: a ministeri rendelet; harmadika: a törvényhatósági; negyedike: a városi szabvány. Mindez nem igényel külön igazolást. Hogy a belügyi-, közlekedési-, a közgazdászatiés kereskedelmi ministerektől oly rendelkezési jog, az ország érdekében s nagy veszélyek kikerülése szempontjából meg nem tagadható , azt az e kérdés körül figyelmet igénylő viszonyok és körülmények természete kétségen kivülivé teszi. De elismerte ezt a legutóbbi törvényhozás is már számtalanszor, midőn úgy a marhavész, valamint a gátok és vizek szabályozására vonatkozó, továbbá a közegészségügyről szóló, valamint egyéb számos törvényekben, a ministeri büntető rendeletet kötelező erejűnek nyilvánította. Elismerte a törvényhozás e jog nélkülözhetlenségét, általános szempontból az 1869: IV. törvényczikk 19. §-ában, melyben felhatalmazván a birót a rendelet törvényessége feletti cognitióra s felmentvén, illetőleg eltiltván azt a törvénytelen rendelet alkalmazásától — a contrario, a nem törvénytelen rendeletnek kötelező erejét és annak mint jogszabálynak a biró általi alkalmazását kimondotta. Fölöslegesnek látszik e nélkülözhetlen, minden mívelt államban fennálló és a helyes közigazgatás lényeges alkatrészét képező jog tekintetében bővebb indokolást felhozni, az 1843-ik évi büntető törvénykönyv-javaslat 39. §-a mutatja, hogy ez iránt az országban soha sem forgott fenn kétely, s még akkor sem, midőn a kormányzás — nem felelős ministerek, hanem felelősség nélküli dicasteriumok által vezettetett s midőn nem állott módjában az ország képviseletének — a talán nem helyes, vagy veszélyes, avagy talán a törvénybe ütköző dicasterium büntető rendeletét, egy egyszerű szavazat által — hatálytalanná tenni. A mi a törvényhatóságok, a szabad királyi, a rendezett tauácscsal biró városok büntető statútumok hozatalának jogát illeti, e jog a legújabb törvényekben s nevezetesen az 1870: XLII. törvényczikk 2. §-ában és az 1871: XVIII. törvényczikk 22. §-ában, a fővárosra nézve pedig az 1872 : XXXVI. törvényczikk 3. §-ában újólag és ismételve elismertetett. De a törvényhatóságok statutarius joga hazánkban a történelmileg átszármazott jogalkotási források közé tartozik s különösen rendőri tilalmak és parancsok alkotása, valamint az ezek megszegői elleni büntetések meghatározása mindig és főleg a statutarius jog alkatrészének tekintetett. De gyakorolták e jogot, — tágabb vagy szorosabb határok közt, habár nem is statútum jellegével, a községek elöljárói is, úgy hogy e tekintetben — nem ugyan törvény által szabályozott, sőt a körvonalakat és a határokat illetőleg nem is tüzetes és egyenlő, — de mindamellett is egy kétségbevonhatlan gyakorlat állott fenn. Mindazonáltal szükségesnek és indokoltnak látszott, hogy különbség tétessék azon kihágások közt, a melyek a törvény által nyilváníttatnak azokká és azok közt, a melyeknek e minősége — a ministeri rendeleten vagy hatósági statútumon alapul. A súlyosabb kihágások kivétel nélkül olyanok, hogy vagy tüzetesen és valamennyi ismérvük kimerítésével a törvényben megállapíthatók; vagy pedig oly viszonyokra vonatkoznak, melyeknek — habár nem szándékolt veszélyeztetések elleni oltalma, a törvényhozó által szemügyre vétethetik. Jogos tehát és az állampolgárok érdeke is követeli, hogy azon kihágásokra nézve, melyek az ily természetű transgressiók legsúlyosabb büntetésével büntettetnek , a törvényben foglaltassák a megfelelő intézkedés, és hogy a törvényen kivüli büntetőszabály alkotásának joga csak a csekélyebb kihágásokra terjesztessék ki. Ennek felel meg a törvényjavaslat 16. §-a, mely a büntetések tekintetében a hatósági köröket — az illető hatóság minőségéhez és fokához képest korlátolja. Ezen tekintetben eltér a KÉPVH. KOMÁNY. 1878 — 81. I. KÖTET. 46