Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-788. Jelentése a képviselőház igazságügyi bizottságának, a főrendiház által a magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatra nézve tett módositásai tárgyában

788. szám. 145 A bizottság a lelkiismereti szabadság tekintetéből minden nem tiltott vallásnak gyakorlatát erőszakos támadások ellen oltalmazandónak tartván, a fentebb érintett, a Ministeri Javaslattól eltérő szövegezést hozta javaslatba, melyet a képviselőház elfogadott. Kétségtelenek azonban az államnak az egyházi ügyek körüli felségjogai, a ius circa sacra, mely azt minden területén létező vallástársulatok fölött megilleti és melyről a teljes vallásszabadság elismerése mellett sem mondhatna le. Ezen szempontok kellő méltánylásával a különböző szövegezésekben nyilvánuló eltérő nézetek közvetítésére legalkalmasabbnak véli a bizottság azon kifejezést, melyet a vallashaboritás meghatározásánál a szent korona birodalmának nagy részében most is órvénynyel biró ausztriai büntetőtörvény 122. §-a használ: „az államban fennálló vallás". E kifejezés nem alterálja, nem- változtatja meg a közjognak az államnak fennebb jelzeti jogaiból folyó azon sarkelvót, hogy az törvényei által megszabja a vallástársulatok jogszerű fennállásának feltételeit, megállapítja a korlátokat, melyek között valamely vallásnak gyakorlatát megengedhetőnek tartja. Ezen feltételek meghatározása nem tartozik a büntetőjog köréhez. A büntetőjog oltalma alá veszi a fennálló közjogot, de új közjogi elveket nem alkot, nem teremt. Czéljának s feladatának az ajánlott szöveg felel meg; mert mig egyrészt erőszakos megtámadások ellen óvja mind azon vallásokat, melyeket az állam nyiltan elismert, törvényesen bevett, mind azokat, melyeknek nyilvános gyakorlatát megtűri, hallgatagul megengedi, másrészt nem praejudicál a törvényhozás intézkedéseinek, azon feltételek megállapítására nézve, melyeket az valamely vallástársulat jogszerű felállhatására szükségeseknek tart. A 192. (régi 191.) §. második bekezdésében e mondat, „a mennyiben a cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik" kihagyandónak; a lelkész bántalmazása vallási szertartás alkalmával bűntettnek minősitendőnek és annálfogva a fogház börtönnel felcserélendőnek javasoltatik. A bizottság a cselekmény minősítésére és büntetésére nézve a módosítást elfogadandónak, de a ministeri javaslatban megállapított börtönbüntetés visszaállítása folytán, a fogházhoz kapcsolt pénzbüntetést elhagyandónak tartja. Azon szavaknak „a mennyiben a cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik" kihagyását azonban nem pártolja, minthogy vannak esetei a testi sértésnek, melyekben az itten megállapítottnál szigorúbb börtön, sőt fegyházbüntetésnek is van helye. (302., 304., 306. §§. régi). Ahhoz képest a 192. (191. §. régi) második bekezdésének szövege következő lenne: .,Ha pedig a lelkészt vallási szertartás teljesítése alkalmával testileg bántalmazza, — bűntettet követ el, — és a mennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik : két évig terjedhető börtönnel büntetendő." A 194. (régi 193.) §-ban a 192. §. idézése 193. §-ra. A 195. (régi 194.) §-ban a 192., 193. §§. idézése 193., 194. §§-ra változtatandó. A 195. (régi 194) §-al a régi 195. §-nak a főrendek által javasolt egybekapcsoltatását a bizottság elfogadandónak véleményezi, az abban előforduló hivatkozás helyett a 192., 193. és 194. §§-ra tétetnék. „Ha a 193., 194. és a jelen §. esetében'

1 stb. Ezen két §. egybefoglalása által a következő §§. száma a képviselőházi sorrend szerint ismét helyre áll. A 202. g-ban a 192., 196. §§. helyett a 193., 196. §§. idézendők. A 205. §-nál a főrendiház lényeges módosítást ajánl az egyszerű felhívásnak a pénzhamisításra, ha az eredménytelen maradt, a büntetését túlszigorunak s ennélfogva egy évi fogKÉPV. H. IROMÁNY 1875-78 XXIII. 19