Képviselőházi irományok, 1875. XXII. kötet • 735-764. sz.
Irományszámok - 1875-735. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában
120 735. szám. határidőt az anyagi törvényekben megállapított különböző elévülési határidőtől függővé tenni czélszerünek nem mutatkozik. Esküvel eldöntött perekben a 304. §, a letett eskü hamisságának bizonyítása nélkül is megengedőnek rendeli a perújítást, a mennyiben ez az eskü által bizonyított ténykörülmény valódiságának kétségbevonása nélkül más okból kéretik, Ezen változtatás szükséges a végből, mert a peres kérdések eldöntése több különböző ténykörülménytől függhetvén, gyakran megtörténhetik, hogy az eskü által bizonyított ténykörülmény érintetlenül hagyása mellett, ettől független vagy épen későbbi ténykörülményeknek ujabban talált bizonyíték általi igazolása képezi a perújítás alapját. A 309. §. megállapítja, hogy ha a bűnvádi kereset a tettes halála, elévülés vagy más ok miatt elenyészett, a perújítás bűnvádi eljárás nélkül is megindítható, mely esetben a bűnösség ténykérdése felett a perbíróság ítél. Az 186ö. évi LIV. törvényczikk 322. §-nak ezen pótlását azon körülmény tette szükségessé, mivel a bűnvádi kereset elévülésén kivül a tettes halála vagy más körülmények, például elmebetegség, megkegyelmezés is gátolhatják a bűnvádi eljárás lefolyását. A 312. §-ban a vásári bíróságok hatásköre szűkebb korlátok közé vétetett, mint a minőt az 1868. évi LIV. törvényczikk 4^2. §-a megállapít. A forgalmi és közlekedési viszonyok alakulása a tulajdonképeni vásárok jelentőségére felette csökkentőleg hatott; s ez eléggé indokolja, hogy a kivételes jellegű vásári bíráskodás hatásköre az országos- és hetivásárok alkalmával kiállított nyerstermények és lábas jószágokat, agy 200 frt értéket níeg nem haladó más kiállított áruezikbket tárgyazó jogügyletekre szorittassék. Ezzel a mindennapi forgalom igényei eléggé megvédetnek s megelőztetik az, hogy nagyobb fontosságú kereskedelmi ügyleteknek elbirálása a vásári bíróságok előtti alakszerütlen eljárásra utaltassék. A 3?0. §-ban a vásári bíróságok marasztaló ítéleteinek végrehajtása annyiban módosíttatott, hogy a vásár helyén talált ingó javak azonnal lefoglalandók ugyan, de a vásár helyén nyomban való eladás csupán azon esetre szorittatik, ha a lefoglalt tárgyak el nem tarthatók. Ezen eseten kivül az azonnali árverés szükségtelen és igazságtalan szigornak mutatkozik. A•323.-337. §§-ok a választott bíróság előtti eljárás az észlelt hiányok figyelembe vételével s a jogorvoslati rendszer változására való tekintettel tüzetes szabályozást nyert. A választott bíróság alakítása egyszerűbbé tétetett s kellő gond fordíttatott arra, hogy valamelyik fél által választott biró lemondása vagy távolmaradása miatt az eljárás meghiúsítható ne legyen. A választott bírósági eljárás gyorsítása végett a 328. §-ban kimondatott, hogy ha a bíróság a felekkel egyetértőleg az eljárás módját meg nem állapithatja, jegyzőkönyvi tárgyalásnak van helye, ugy hogy a periratok 15 nap alatt, a vógirat és ellenvégirat 8 nap alatt igtatandó jegyzőkönyvbe. A 333. §. f) pontjában kimondatott, hogy a választott bíróság maga részére dijakat nem állapithat meg, mert ez által meg nem engedhető önbíráskodás gyakoroltatnék. A 338.—350. §§-bau a felhívási és számadási perekben való eljárás szabatosabban lőn szabályozva s különösen a számadási perek két különböző fajára nézve, a mint t. i. vagy a számadásnak a számadásra kötelezett részéről való előterjesztése, vagy a számadó által beadott számadás helyeslése kéretik, — a dolog természetének megfelelően különittettek el az intézkedések. Különös figyelemre méltó, hogy a 343. §. szerint, midőn a számadást követelő ad be felhívási keresetet, már ezen keresetében tartozik legjobb tudomása szerint felszámítani azon összeget, melyben alperest marasztatni kívánja azon esetre, ha a számadást elő nem terjesztené. Ezzel eléretik azon czéí, hogy a felhívási keresetben az esetleges marasztalás kerete meg van állapítva, s azon alperes, a ki a határozott kórelem daczára sem terjeszti elő azon számadást, melyet előterjeszteni kötelessége, önmagának tulajdoníthatja, ha nem védekezőnek tekintetik, és a felhívási kereset tartalmazta kérelemhez képest marasztatik. Ez mindenesetre czélszerübb, mint az 1868: LIV. törvényczikk 520. §-nak intézkedése, mely szerint a felhívó követelését legjobb tudomása szerint akkor számítja fel, midőn az ellenfél az ellen már nem védekezhetik, minek alapján a senunitőszék ki is mondotta.
