Képviselőházi irományok, 1875. XXI. kötet • 691-731. sz.

Irományszámok - 1875-720. Helfy Ignácz és Simonyi Ernő különvéleménye a kiegyezési provisoriumról szóló törvényjavaslathoz

720. szám. 241 3. •/. alatti melléklet az 703 sz. irományhoz. 720. $záiti. Különvélemény, a kiegyezési provisoriumról szóló törvényjavaslathoz. Szemben a pénzügyi bizottság többsége véleményével, mely szerint a kormány által kért felhatalmazás meg lenne adandó, alólirott bizottsági tagok kötelességüknek tartják a t. ház figyelmét a következő aggályos körülményekre felhívni. E törvényjavaslattal ugyanis a kormány arra kér felhatalmazást, hogy : 1-ször a quotára, 2-szor a vám- és kereskedelmi szövetségre, s ennek kapcsában a Német-, Franczia- és Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződésre, 3-szor az osztrák-magyar Lloyddal fennálló szerződésre jiézve az eddig fennálló törvények hatályát, 4-szer az osztrák nemzeti bankkal szemben pedig az eddig fennállott tényleges állapotot bizonyos ideig fentarthassa.' Alólirott bizottsági tagok véleménye szerint a pontok egyikére sem adható meg a kért felhatalmazás, mert ellene szól Magyarország közjoga, ellene a törvény világos betűje. Ugyanis ami az elsőt, a quotát illeti, maga azon törvény, mely az általunk károsnak s vészterhesnek vallott közösügyi rendszert megállapítja, világosan körülírja a módozatokat, melyek szerint a quota megállapításánál el kell járni. E módozatok között a provisorium nem foglal helyet, s igy ezt törvényesen indítványba sem lehet hozni. A második, a vám- és kereskedelmi szövetséget illetőleg ugyancsak az érintett törvényczikk 68. §-a világosan kimondja, hogyha ama szövetség időtartama lejárata előtt ujabb kiegyezés létre nem jön, az ország önálló törvényes intézkedés jogába lép. Ez eset most beállván, az ország érdeke megkívánja, hogy törvónyadta jogát most érvényesítse, nem pedig azt, hogy annak ujabbi lekötésére módot szolgáltasson a kormánynak. Az osztrák-magyar Lloyddal való szerződést illetőleg, az 1872: XXV. t.-cz. 27. §-a világosan állapítja meg, hogy e szerződés ugyanazon napon veszti el hatályát, melyen a vám- és kereskedelmi szövetség tartama lejár s igy jogilag misem kényszerit minket arra, hogy oly szerződést megújítsunk, mely a mellett, hogy aránytalan nagy pénzáldozattal jár, külkereskedelmünkre oly kártékony hatásúnak bizonyult. A mi végre az utolsó pontot, az osztrák nemzeti bankkal szemben fennálló tényleges állapot fenntartását illeti, alólirt bizottsági tagok lehetetlennek tartják, hogy a t. képviselőház be ne lássa azon veszelyt, mely annak törvénybe iktatásából szárrnazhatik. EÉPV H. IROMÁNY 1875-78. XXI ' \ 31