Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.
Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában
64 645. szám. 7-lk mellék let a 645. .számú irományhoz. Különvélemény, az osztrák-magyar banktársulat létositéséroi és szabadalmáról szóló 386-ik számú törvényjavaslathoz. A szőnyegen levő bankkérdés nemcsak közgazdasági, hanem államjogi szempontból is kiváló fontossággal és messzeterjedő horderővel bir. Ezen kérdés síkeres megoldása hitelviszonyainkat megjavíthatja, kereskedelmünk és iparunk felvirágzásának nélkülözhetlen előfeltételét, az olcsó hitelt megteremtheti és az 1867: XII. t. ez. által létesített közjogi helyzet megszilárdítását eredményezheti, mely a közgazdasági alap hiányában majdnem elviselhetlen terheket ró a nemzetre. Ha ellenben a bankkérdés gyökeres megoldása helyett csak a jelenlegi állapot törvényesíttetik, a nemzet nemcsak hogy lemond az önálló bank felállítása iránti kétségtelen jogáról, hanem a hitelviszonyok febtti korlátlan uralmat továbbra is azon tényezők kezében hagyja, melyek évtizedek tanúsága szerint. Magyarország közgazdasági érdekei iránt érzéketlenséget, gyakran egyenes ellenszenvet tanúsítottak. A bankkérdós megoldásának fontosságát növeli még azon körülmény, hogy a kényszerfolyam és az azzal járó disagió Magyarország pénzpiaezát elszigeteli a külföldtől, a külföldi tőkéket kizárja a forgalomból és ép ez okból hitelviszonyaink felett korlátlan hatalmat nyújt a kiváltságolt jegybanknak, mely nemcsak szabályzója, hanem egyedüli ura a pénzforgalomnak ós ezzel az összes hitelviszonyoknak is. Csak ezen szempontok méltánylása után válik érthetővé ama szívósság, melyet Magyarország államjogi és közgazdasági különállásának régi ellenfelei e kérdésnél kifejtettek; azon makacsság, melylyel Magyarország legjogosabb, legmérsékeltebb igényeit visszautasították, azon szoros szövetség, mely e kérdésnél az osztrák kormány, a birodalmi tanács és az osztrák-nemzeti bank döntő tényezői között fenállt, és mely még az osztrák szempontból is kívánatosnak mutatkozott reformokat visszautasította, csakhogy a magyar állam befolyása a bankpolitika vezetésére minden irányban kizárassék. A döntő osztrák körök ezen magatartása senkit meg nem lephetett, ki a nemzeti banknak Magyarországgal szemben a lefolyt években "folytatott bankpolitikáját figyelemmel kisérte, melynek mindig csak azon czélja volt, Magyarországot arra kényszeríteni, hogy a bank kiváltságát törvényesítse és ezzel nemcsak az önálló jegybank felállithatásának jogáról, hanem azon befolyásról is mondjon le, melyet minden önálló államnak azon banktársulat vezetésére gyakorolnia kell, melyet parancsolt elfogadási értékkel biró bankjegyek kibocsátására feljogosít Az érdekelt tényezőknek ezen magatartása felette nehezítette a bankkérdés megoldását és azon szint kölcsönözte a bankügynek, mintha e téren Magyarország törekvései ellentétben állanának az Osztrák érdekekkel. Mi ezen felfogást határozottan hamisnak tartjuk, mert a bankügy czólszerü megoldása Ausztriának épugy érdekében állt, mint Magyarországnak. A hitelszervezet kifejlesztése, a lajthántuli tartományok kereskedelmére ós iparára csak termékenyítőleg hathatna, viszont pedig Magyarország termelési képességének emelése szükségkép visszahatna az osztrák iparra is, melynek hazánk a legjobb ós legállandóbb piacza. A bankkérdés czélszerü megoldásának a két állam érdekei nem állták útját, — akadályul csak azon körök érdekei szolgáltak, melyek a megszokott domináló befolyásról lemondani nem
