Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

14 645. szám. bankpiaczot e czélra nem találtak. Attól tart a bizottság, hogy ezen ferde viszonyok kívánatos megváltoztatását az 50.000,000-nyi dotatió nem fogja lehetővé tenni. Figyelembe kell venni, hogy — igen helyesek — uj fiókok felállítása terveztetik, a melyek szintén tetemes összegeket fognak igénybe venni, és nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ötvenmillió tiz évi idő tartamra állapittatik meg. A bizottság némi megnyugtatást talál ugyan abban, hogy ezen ötven millió csak minimális összeg, mely szükség esetében időről-időre a bank általános tartalékaiból pótoltatni fog, valamint abban, hogy tekintettel ezen általános tartalékokra a budapesti főintézet még rendes időben sem lesz utalva arra, hogy külön tartalékot tartson, hanem az ötven milliót folyton egészen fogja felhasználhatni. Megengedi a bizottság, hogy ha Magyarország azt tartja érdekében levőnek, hogy a forgalomban levő bankjegyekből bizonyos összeg kihasittatván, kizárólag Magyarország rendelkezésére bocsáttassák és Austriában semmi körülmények között fölhasználható ne legyen: ezen összeg meghatározásánál a végső határig menni nem szabad. Nem lehet a vállalkozó intézettől követelni, hogy túlságos mennyiségű összeget itt esetleg parlagon hevertessen, midőn másutt talán hasznosan értékesíthetné, és hogy ennélfogva a minimalis összegnek ki nem elégitő volta a szükségesnek mutatkozott contingentirozásnak természetes kifolyása. S megengedi a bizottság azt is, hogy aggodalmai csakis az ország gazdasági viszonyainak fejlődése esetén mondhatók tökéletesen indokoltaknak. Nem tekintheti tehát e hiányt elég komolynak arra, hogy miatta az egyezményt visszautasítsa, annál kevésbé, mivel azt hiszi, hogy ugy a kormánynak mint a törvényhozásnak sok útja és módja van, olyan intézmények létesítésére befolyást gyakorolni és olyan intézkedéseket tenni, melyek a hitelszükség kielégítésére szánt forgalmi eszközöknek korlátoltabb mértékét az országra nézve kevésbé érezhetővé tehetik. A bizottság fenn is tartja magának, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása esetére egy ily irányú liatározat hozatalára szólítsa fel a házat. A bizottság mindazokat, miket itt eléggé terjedelmesen kifejtettünk, behatóan és lelkiismeretesen tárgyalta, és a helyzetet kellőleg megfontolva, a viszouyokat higgadtan megbírálva, a törvényjavaslat előnyeit és hiányait kölcsönösen mérlegelve, a bizottság többsége az osztrákmagyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló 386. számú törvényjavaslatot, a hozzácsatolt alapszabályokat és egyezményt a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, és ilyetén elfogadásukat a háznak is ajánlja. A részletekre vonatkozó tanácskozások, az imént előadott és a bizottság többsége által helyeselt nézetekből kifolyólag, sokkal szűkebb körre szorítkoztak, mint a mennyire ez több oldalról kilátásba vétetett. Minthogy a bizottság többsége azon nézetet vallotta, hogy mai viszonyaink között önálló magyar-jegybank felállítása alig tanácsolható koczkázat lenne ; hogy ezen helyzetünknél fogva a kérdés megoldásának legopportunusabb módja egy osztrák-magyar közös társulat létesítése, és hogy ezen banktársulat tiz évi rövid időtartamra más által czélszerüen alig alapitható meg. mint a szab. osztrák nemzeti bank által, mely már tényleg működik, nagy tőkével már rendelkezik, szilárd hitelnek öivend, és rögtön egész erejével teljesítheti föladatát a nélkül, hogy a kezdet és az átmenet nehézségei és költségei által sújtatnék: a részletes tárgyalásnál még inkább kellett ragaszkodnia azon álláspontjához, melyet jelentése bevezetésében kiemelt, hogy a tanácskozás alatt levő előterjesztéseket hosszabb tárgyalások és alkudozások eredményének tekintse, compromissumnak, mely sok tekintetben különböző érdekű három tényező között nehéz vajúdások után jött létre. A bankügyi bizottság tanácskozásainak tárgyát a részletes vita alkalmával e szerint nem azon kérdés képezhette, minő módosítások lennének Magyarország egyoldalú érdekében óhajtandók, minő további igények hazánk kizárólagos szempontjából még formulázandók; hanem csak azon kérdés, váljon a létrejött compromissumnak egyes pontjai nem lépnek-e tul a Magyarország által nyújtandó engedmények azon határán, melyet még a fenyegető bajokkal szemben is helyzetünk javítása czéljából magunknak egész határozottsággal ki kellett tűzni. A bizottság több-