Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-577. Törvényjavaslat, a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről
164 577. szám. tartásával szabályszerűen megszavazta, és az igazgatói tanácsot a további ügyletek keresztül vitelére felhatalmazta. időközben a cs. kir. kormány válasza is megérkezett, oly értelemben, hogy a kárpótlás megszavazása tisztán a társulat belügyének tekintendő, hogy azonban a cs. kir. kormány maga részéről az üzleti számla e czimen való megterheltétésének helyt nem adhat. Ennek folytán a ministerium a közgyűlési jegyzőkönyv elintézése alkalmával értesítette a társulatot, hogy az iránti határozatát, vájjon egyátalában, s ha igen — mily mértékben lesz a kérdéses kárpótlási összegre külön biztosítás nyújtható, csak később fogja közölhetni. E közlés később csakugyan megtörtént, és pedig oly értelemben, hogy a magyar kormány csakis a magyar vonal tekintetében hajlandó egyes czimekre nézve engedményekbe bocsátkozni, ellenben az osztrák vonalat illetőleg a társulat az osztrák kormányhoz forduljon. Az igazgató tanács azonban ujabb beadványában ujabban is az egész kárpótlási összeg figyelembe vételéhez s garantiális viszonyának közösségéből folyólag az egész pályát érdeklő kárpótlási kérdés együttes tárgyalásához ragaszkodott; eközben pedig az esedékes kárpótlási részleteket váltókkal fedezte. Az e. m. gácsországi vasút állami biztosításának felemelésére vonatkozó 1875. évi XL. t.-czikket indokoló jelentésemben már volt szerencsém előadni, hogy ez alkalomból a fenforgó analógia folytán, a magyar kormány a kassa-oderbergi vasút kárpótlása iránti tárgyalást a cs. kir. kormánynyal megújította, hogy ennek folytán a kassa-oderbergi vasút követelését elvben a cs. kir. kormány is elismerte s hogy végül a múlt évi január 15-én Bécsben tartott bizottsági tárgyalás alkalmával már az osztrák kormány által elvállalandó összegre nézve is jelentékeny közeledés történt. A kassa-oderbergi vasút beruházási függő kölcsön ügyét pedig a következő stádiumban találtam. A vasút forgalma 1872-ről 1873-ra oly mértékben emelkedett, hogy a társulat az üzlet ellátásához szükséges anyagszereken kivül kénytelen volt forgalmi eszközeit is szaporítani, hacsak az üzleti számlát felette magas kocsibérekkel nem akarta volna terhelni, mi az államkincstárra is sokkal hátrányosabb lett volna. E czélból tehát 1.350,000 frt függő kölcsönt vett fel. Hivatali elődöm ennek folytán részint méltányosnak találta, hogy az állam az újonnan beszerzett forgalmi eszközöknek minden felszámítás nélküli használata által ne nyerészkedjék, részint pedig azon okból, mivel a társulat pénzintézete a szelvénybeváltás megszüntetésével fenyegetett, megengedte, hogy az emiitett függő kölcsön kamatai a beruházási kölcsönből leendő megtérítés feltétele alatt ideiglenesen és mértföldarányosan a magyar vonal üzleti számadásaiba felvétessenek, s egyúttal hasonló intézkedésekre az osztrák kormányt is felkérte. Függőben volt tehát: a) a közös biztosítási teher megosztása, melyre nézve a két kormány közti tárgyalások — a kölcsönös jogfentartásoktól eltekintve — az utóbbi időben teljesen szüneteltek. Függőben volt továbbá: b) a társulat kárpótlási ügye, melyet azonban részemről — az 1875: XLI. t.-czikk által nyert meghatalmazás keretében — időközben odáig érleltem, hogy az igazgató tanács a megszavazott s már az időközi kamatokkal 5.121,000 forintra felszaporodott teljes kárpótlási összeg külön biztosítás melletti fedezésének lehetetlenségét belátván, hosszabb tárgyalás s több rendbeli közbenső javaslatok után azon végajánlatot tette, miszerint a külön biztosítás 2.521,000 frtra adassék meg, mely — alapos megfontolás után elfogadhatónak talált — ajánlathoz azonban még a cs. kir. kormány hozzájárulása volt szükséges. Függőben volt végre: c) a társulat függő beruházási ügyeinek rendezése is. Ez utóbbi kérdés ugyan a törvényhozás által időközben az 1875: XLI. és 1876. évi XI. t.-czikkek által elvileg már elintézést nyert,
