Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-560. Törvényjavaslat, a szeszadóról
94 560. szám. Felkérték a kormányt, hogy részéről minden erejével oda működjék, hogy a terményadó fontos kérdése sikeres megoldásra juthasson. Nem kevósbbé sürgős azon szeszfőzdék jelenlegi megadóztatásának reformja is, melyek 30 a. o. akón aluli erjürtartalmat használnak, vagy más anyagokat mint liszttartalmakat, répát vagy czukorüledéket dolgoznak fel; és a jelenlegi törvény szerint adójukat vagy szabad egyezkedés utján vagy az árszabás szerint fizethetik. A szabad egyezkedés ugyan elméleti szempontból tökéletesen helyes alapokon fekvő adórendszer. Gyakorlati alkalmazásában azonban a megadóztatásnak egyenlőtlenségéhez vezetett, mert a szesz nyeredéknek a bemondott anyagok mennyisége mellett még szükséges megállapítása esetről esetre az egyezkedést eszközlő pénzügyi tisztviselőnek megítélésére van bizva; minélfogva a mint az illető tisztviselő követelése vagy az egyezkedést kivánó szeszfőző engedékenysége nagyobb vagy kisebb, ezen szesznyeredék ugyanazon anyagok neménél is jelenleg igen változó. A különféle anyagnemek szesznyeredékéről szóló, és a szeszadó reform iránt' működött szakbizottság munkálatának összeállításához csatolt kimutatásból kiderül, hogy két pénzügyi kerületben sem vétetik ugyanazon anyagnemért megközelítőleg hasonló szesznyeredék a megadóztatás alapjául. Ha ezen különbségek az egyes anyagnemek minőségében előfordulható különbségek által részben igazolhatók is, ezen egyezkedési mód a gyakorlatban még is azon nehézséggel jár, hogy mind az adóköteles fél, mind a pénzügyi hatóság részére sokféle bonyolódott és még is szükséges formaságokkal van összekötve, melyek a.szeszfőzőt nem ritkán arra indítják, hogy a megváltás jótéteményéről lemondva, inkább az árszabási megadóztatást válassza. így például minden egyezkedésről az illető pénzügyőri biztosnak, Írásbeli szerződést kell két egyenlő példányban felvenni, melynek jóváhagyása az előljáró pénzügyi igazgatóság hatásköréhez tartozik. Miután továbbá a pénzügyőrség állásánál és czéljánál fogva pénzkezeléssel nem bizható meg, a megállapított megváltási adóösszeg befizetésének az adóhivatalnál kell történnie, mely hivatal ezen adóösszeget, tekintettel arra, hogy a szerződésnek jóváhagyása (a mint említtetett) a pénzügyigazgatóságnak van fentartva, csak ezen jóváhagyás leórkezte után számolhatja el véglegesen. Mind ezen formaságok, melyek ezen adórendszerrel elkerülhetlenül össze vannak kötve, szülik azt, hogy annak gyakorlati végrehajtása nehézkes, és bonyolult; a mit azonnal megértünk, ha megtudjuk, hogy ezen (nagyobbrészt kisebbszerü) szeszfőzdék száma az 1875-ik évben (a volt határőrvidéket ide értve) 81.71 l-re ment. Még nagyobb nehézségekkel jár az árszabás szerinti megadóztatás gyakorlati végrehajtása, ha az ezen adóztatási módnál a beczefrezési időtartamra, a napi főzési időre stb. nézve szükséges és bonyolult ellenőrzést, a pénzügyőrség aránylag csekély létszámát, és azon tényt vesszük tekintetbe, hogy a kisebbszerü szeszfőzdék a magyar szent koronához tartozó országokban (a volt határőrvidéket ide értve,) 6111 • mértföldnyi területen oszolnak meg. Miután a pénzügy- és vámőrségnek tettleges létszáma az 1875-ik év végével csak 3989 főből állt, — egy főre — eltekintve az ezen testületre rótt egyéb kötelezettségektől 1.52 D mértföldnyi terület esik, melyet ellenőriznie kell. Ezen körülményeknél fogva bővebb indokolás nem kell arra, hogy elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozott, a kisebbszerü szeszfőzdéket is az adóreform körébe vonni, és mind a kincstár érdekében, mely a jelen rendszer mellett tetemes károsításoknak van kitéve, mind a rendtartó és törvényt tisztelő adózók érdekében is, kik a jelenlegi rendszer alatt sikeres ellenőrzés lehetetlenségénél fogva a szabályokat megszegő szeszfőzők által megkárosittatnak, azon feladattal foglalkozni, miként állapittatkatnék meg jövőre az emiitett szeszfőzdékre nézve oly adó rendszer, mely ezen
