Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.
Irományszámok - 1875-525. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése, „a gyámügy rendezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
525. szám. 59 Oly esetben pedig, midőn üz ingatlan nincs az Örökhagyó nevére télekkonyvezve, megszereztetik az okmány, mélynek alapján üz átírás eszközölhető. A bizottság ugyanis az örökhagyó felmenői, testvérei vagy ezek leszármazói és a házastárs örökösödése esetében túlságos megszorításnak tekintené, ha a családi összeköttetés igazolására, .— miután ezek rendszerint az örökhagyó helyén ismert egyének — a haláleset-felvételen kivül több és más okmány is kívántatnék annyival inkább, mert mindez csak akkor nyer alkalmazást, midőn az illetők örök-joga iránt kétség nem forog fenn. A módositvány azon része pedig, mely az okmány beszerzését rendeli el, azon esetben, ha az ingatlan nincs az örökhagyó nevére irva. azon czélból hozatik javaslatba, hogy későbbi perlekedés nélkül az átírás annak alapján akadálytalanul eszközölhető legyen. Ugyanezen §. 4-ik pontja a következőkkel toldatott meg: „ha pedig a kiskorúak érdeke egymással jő összeütközésbe, mindegyik érdek részére külön ügygondnok rendelendő" ; e módositás ugyanis gondoskodni kivan a kiskorúak érdekeinek megóvásáról azon esetben is, midőn egymással állanak érdek-összeütközésben, de elégnek tartja, ha mindegyik érdek, egy külön ügygondnok által van képviselve. 263-ik §. A törvényjavaslat szerkezete helyett a következőleg szövegezendő: „ Végrendelet esetében a netaláni hagyományosok értesítése, s ha valamely Örökösnek ebbeli joga feltételtől van függővé téve: a feltétel teljesítése is igazolandó. Ingatlanok osztály alá vétele esetében — a mennyiben egyes hagyatéki ingatlanok szétdarábolása szükséges, az eldarabolási vázlat a telekkönyvi törvények rendelete szerint kiállitandó s az iratokhoz csatolandó." A módositás mindkét bekezdése arra czéloz, hogy az emiitett esetekben a hagyatéki tárgyalás alkalmával lehessen az ügy ezen oldalát tisztába hozni a végből, hogy ezen adatoknak pótló beszerzése a gyámhatóságnál, illetőleg biróságnál szükségessé ne váljék s ezek miatt a hagyatéki ügy lebonyolitása ne akadályoztassák. 265-ik §. 2., 3. és 4. bekezdése helyett a következő szerkezet teendő: „Ha az örökségi jog vitássá nem vált, a jegyzőkönyv és az Összes iratok csak azon esetben teendők át a hagyatéki bírósághoz, ha az Örökség tárgyát ingatlanok vagy telekkönyvileg bejegyzett jogok is képezik. Azon esetben, midőn az ingatlan az Örökhagyó nevén áll, a bíróság hirdetményileg felhívja a netaláni igénylöket Örökösödési jogaiknak záros határidőben leendő érvényesítésére. Ha a kitűzött időben igénylő'nem jelentkezett, a bíróság minden további vizsgálat mellőzésével az ingatlanoknak és telekkönyvi jogoknak az Örökösök vagy hagyományosok nevére leendő átíratását haladéktalanul elrendelni, s e végből az illetékes telekkönyvi hatóságot hivatalból megkeresni köteles. Ha a hirdetményileg kitűzött időben igénylő jelentkezett, a további eljárás a törvénykezési rendtartás szabályai szerint történik. Ha a hagyatékhoz oly ingatlanok is tartoznak, melyek az Örökhagyó nevére még átírva nincsenek, és az iratok áttétele alkalmával ez iránt oly okiratok tétetnek át, melyek alapján a telekkönyvi törvények értelmében az Örökhagyó nevére való átírás eszközölhető: a hagyatéki bíróság az átírás tárgyában kiadott végzésével együtt, ezen okiratokat is az illetékes telekkönyvi hatósághoz teszi át a végből, hogy azok alapján az ingatlan az Örökhagyó nevére, s ezzel egyidejűleg az átírást rendelő hagyatéki bíróság végzése alapján az örökös vagy hagyományos nevére átirassék. Ha pedig az Örökhagyó nevére való átírásra alkalmas ily okmányok nem tétettek át, a bíróság csupán azt állapítja meg, hogy az Örökhagyó nevére még át nem irt ingatlan, mint örökség vagy hagyomány kire szállott, és ezen Örökös vagy hagyományos az ilyen ingatlanok telekkönyvi átíratását a fenálló törvények értelmében — szükség esetében — a telekkönyvi tulajdonos ellen megindítandó per utján van jogosítva eszközöltetni.
