Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.
Irományszámok - 1875-525. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése, „a gyámügy rendezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
60 525. szám. Midőn az ilyen még az Örökhagyó nevére át nem irt ingatlan valamely kiskorúnak vagy gondnokság alatt állónak osztályrészébe jut, az átírás eszközölt etésére a gyámhatóság a kiskorúnak, vagy gondnokság alattinak törvényes képviselőjét s a mennyiben szükségesnek mutatkozik, a törvényhatósági (árvaszéki) ügyészt köteles utasitani. Ha a hagyaték csak ingókból áll, a tárgyalási jegíjzokönyv hiteles másolatát a leltár s esetleg a végrendelet — hiteles másolatával felszerelt hagyatéki kimutatás kíséretében a gyámhatóság az illető adó (illeték-szabási) hivatalnak az illeték kiszabása végett megküldi; midőn pedig a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, az emiitett iratok áttételét a bíróság eszközli.' 1 Ezen módosítás indokolásául felhozza a bizottság először, hogy szükségesnek tartja az illetékességi viták elmellőzése szempontjából azon elvi kijelentést, miszerint az iratok csak akkor teendők át a bírósághoz — feltéve, hogy az örökségi jog vitássá nem vált — ha a hagyatékhoz ingatlanok vagy telekkönyvileg bejegyzett jogok is tartoznak; másodszor, hogy részletesen előirassók, miféle eljárás követendő akkor, ha az ingatlan az örökhagyó nevén áll, és akkor, ha az ingatlan tulajdonjoga az örökhagyó nevére nincsen bekebelezve, mind a két esetben a módosítás álláspontja eltér a törvényjavaslat álláspontjától, — és pedig az első esetben annyiban, hogy mig a törvényjavaslat a gyámhatóságot fel kivánta ruházni azon jogkörrel, hogy az adott esetben a telekkönyvi hatóságot egyszerűen az ingatlan átírása végett megkereshesse, addig a bizottság javaslata szerint hirdetményi eljárás megelőzése mellett — ha igénylő nem jelentkezett — minden további vizsgálat nélkül az átírás elrendelésére a hagyatéki bíróság van hivatva, mely azt a telekkönyvi hatóság által eszközölteti, — ezen eljárás megfelel az önjoguak örökösödése esetében követett eljárásnak, melytől a helyes jogelvek szerint a kiskorúak örökösödése körüli eljárás ingatlanok örökösödése esetében is csak annyiban különbözik, hogy érdekeik megóvása egy hatóság kezébe van letéve. Az oly ingatlanok körüli eljárást illetőleg, melyek nincsenek az örökhagyó nevére irva, szükséges volt megkülönböztetni, vajon tótettek-e át a birósághoz oly okiratok, melyek az ingatlannak az örökhagyó nevére leendő átírására alkalmasak, vagy sem? mert a követendő eljárás ehhez módosul, és pedig első esetben az átíratás iránt a bíróság intézkedik, második esetben pedig csak azt állapítja meg, hogy az illető örökhagyó nevén nem álló kérdéses ingatlan, mint örökség vagy hagyomány kire szállott, ennek illetőleg a kiskorú képviselőjének állván feladatában a telekkönyvi tulajdonos ellen szükség esetében per utján az ingatlan átíratását eszközöltetni; mert a bizottság e helyen nem tartja alkalmazhatónak az 1868: LIV. t.-czikk 580. ós 581. §-ait, mivel ezek az örökhagyó nevén álló ingatlanokról intézkednek; de másrészt a telekkönyvileg biztosított tulajdonjogot oly erős jognak tartja, hogy annak megingatására a hirdetményi eljárás elégséges nem lehet, s hogy annak ellenében — mint ez önjoguak között is történik — ha átírásra alkalmas okmányok nem léteznek, az öröklési jogon nyugvó átíratást csak per utján lehet érvényesíteni. Mindazonáltal a bizottság nem késik kijelenteni, hogy ezen módosítást csak is azon reményben és feltevésben ajánlja a t. képviselőháznak, hogy a törvényhozás módot fog találni azon bajok és akadályok elhárítására, melyek a kiskorúak ingatlanainak rendezését épen a telekkönyvek összekuszált állapota miatt gátolják. — Miért is midőn a bizottság a t. képviselőház figyelmét felhívni bátorkodik azon rendezetlen ós következményeiben felettébb káros állapotra, melyben a telekkönyvi viszonyok ez idő szerint országszerte léteznek, kifejezést ad egyúttal azon nézetének, hogy eme, a tulajdon biztonságára épen ugy, mint a kincstár érdekeire hátrányosan ható viszás állapot, csak is egy általános törvényhozási intézkedés által lesz gyökeresen orvosolható. • 266-ik §. azon indokból, mely a 230-ik szakasznál előadatott, a törvényjavaslat ezen szakaszában foglaltak alapján következőkép szövégeztetett: „Ha a tárgyalás alkalmával az Örökjog vitássá vált, vagy az Örökösök az osztályra nézve nem egyeztek meg, az Összes iratok további intézkedés végett, a hagyatéki birósághoz haladéktalanul átteendők.
