Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.

Irományszámok - 1875-553. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról

242 553. szám. 1870-ben október 31-én 31.616,000 frt 1871-ben október 31-én , 34.072,000 „ 1872-ben deczember 31-én 36.891,000 „ 1873-ban november 25-ón a bankacta felfüggeszése mellett rendkívüli viszonyok között ' . . . . 46.307,000 „ 1874-ben január 1-ón ugyancsak a bankacta felfüggesztése mellett . 45.068,000 „ 1875-ben október 30-án * . 43.621,000 „ Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy e batárt nem a magyarországi bankfiókok dotátiója szabte, mert ez egészen soha fel nem használtatott és el nem felejtjük, hogy afennebbi időszakban benfoglaltatnak az 1873—1874. rendkívüli évek, melyekben a bankacta felfüggesztésével a hitel a rendesnél nagyobb mérvben vétetett igénybe, bátran feltehetjük, hogy ezen 50 millió frt minimális dotatió, mely kizárólag a lombard és leszámítolási üzletre lesz fordítandó, és mely a rendes hitelszükségletek kielégítésére van biztosítva. A magyarországi hitelszükséglet fedezésére a legközelebbi 10 évben, ha a mostani pangás megszűntével az üzlet, mint kívánjuk s reméljük uj lendületet veend és alkalmas helyen felállított számosabb bankfiókok a bankhitel felhasználását könnyebbitendik és elómozditandják, rendes körülmények között előreláthatólag mindenkor elégséges leend, s annál inkább, minthogy az idézett egyezmény értelmében rendkívüli szükségletek eseteiben a banktársulat ennél nagyobb összeget fog a fenforgó hitelszükséglet mérvében és a társulat erejéhez képest a budapesti igazgatóságnak ideiglenesen rendelkezésére bocsátani. A IX. czikk a bankjegyekről szól, és nagyjában fentartja a bankjegyek kibocsátása, fedezete és beváltása tekintetében jelenleg fennálló szabályokat. Hazánk közjogi állásának megfelelő ujitása az, hogy az oszt.-magyar banktársulat által kibocsátandó bankjegyek egyik oldalon magyar szöveggel lesznek ellátandók, valamint az is, hogy a banktársulat a készpénzfizetések felvétele után jegyeit mind a bécsi, mind a budapesti főintézetnél tartozik az előmutató kívánatára érczpénzzel beváltani. A mi a bankjegyek érczfedezetét illeti (85. §.) habár progressiv arányban növekedő érezfedezet helyesebb lenne az eddig fennállott és az alapszabályok szerint jövőre is változatlanul fentartott fedezeti módnál, a kormány mégis ennek megváltoztatását, mely az üzletvilágban sokféle magyarázatra szolgáltatott volna alkalmat, kényszerítő ok nem létében, főleg a mai körülmények közt, mellőzendőnek vélte. Hogy a bankjegyek minden osztrák értékben fizetendő összegeknél, melyek törvényes rendelkezésnél vagy szerződésszerű kötelezettségnél fogva nem teljesitendők érezpénzben, mindenki által teljes névértékükben elfogadandók, ez a kizárólagos szabadalom természetes folyománya. A bankjegyek nem lévén névre szóló értékpapírok, hanem egészen készpénz természetével bírván, azok bíróilag meg nem semmisithetők, mi a 89. §-ban világosan kimondatik. A X. czim a banktársulat külön jogait • állapítja meg. A magyar és osztrák kereskedelmi törvénykönyv a jegybankokra, melyek külön törvény tárgyát képezik, ki nem terjedvén, az minden netaláni kétség kikerülése végett a 92. §-ban különösen és világosan kimondatik. A banktársulatnak adóztatás tekintetében a 93. ós 94. §§-ban nyújtott (eddig is fennáNott) kedvezmények a tiszta jövedelem biztosítására szolgálnak, s az által, hogy a tiszta jövedelemben a meghatározott arány szerint az államkincstár is részesül, az államra részben visszaháramlanak. A banktársulat által kibocsátott jegyek, záloglevelek és okmányok hamisítása vagy utánzása által kiszámithatlan kár okoztathatván, s az utánzás és hamisítás oly nagy csáberővel bírván, ezen bűntetteket hamisítások illetőleg utánzások bűntényei a qualificált bűntények közé sorozni, s ez által súlyosabb büntetéssel fenyíteni (95. §.) elkerülhetlen szükséges.